Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Enyedi György: Nagyvárosi régiók 9-25

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. zonyult: a nyolcvanas évek második felétől a városok egyre nagyobbak és jelentősebbek. Jóllehet a technológia fejlődése valóban lehetővé tette a nagy távolságú társadalmi és gazdasági interakciókat, más esetekben a térbeli közelség szükséglete erősödött. Ez különösen áll a jelenleg zajló mély gazdasági szerkezetváltás fényében. E jelenséget az magyarázza, hogy a különböző gazdasági tevékenységeket (tranzakciós) hálózatok kötik össze egymással s a világ többi részével. Leegyszerűsítve: a fejlett gazdaságokban kétféle termelő tevékenység folyik, melyeket alapvetően eltérő hálózati struktúra jellemez. Az egyik csoportba a rutinszerű termelő folyamatok tartoznak, melyek pontosan leírt tudásra támaszkodnak, géprendszereikre és a munkafolyamatokra az ismétlés jellemző. Az ilyen tevékenység jól tervezhető, és nagy tömegű terméket képes előállítani. A szükséges anyagokat és más termelői inputokat előrelátható időbeni ütemezésben és nagy mennyiségben lehet beszerezni. A nagytömegű beszerzés az egységnyi tranzakciós költséget csökkenti. A termelő és a beszállító közötti földrajzi távolság nem jelentős hatású, a termelő bárhol, az input-forrástól nagy távolságra is letelepedhet. Ez a típusú tevékenység rutin jellegű, ezért a telephelyválasztásnak az olcsó, képzetlen munkaerő bősége a fő motívuma, gyakran falusi régiókban. A másik csoportba számos olyan gazdasági tevékenység tartozik, melyek gazdasági környezete bizonytalan, a tevékenység rutinszerűvé tétele nem nagyon lehetséges. A csúcstechnológiai iparban nemcsak a technológia változik gyorsan, de a kereslet is (időről időre vagy fogyasztóról fogyasztóra). A magas szintű üzleti és pénzügyi szolgáltatásokban a vállalatoknak úgy kell szerveződniük, hogy sokféle projektet vagy ügyfelet tudjanak kiszolgálni (amellett nem is könnyű jól képzett, specializált munkaerőhöz jutniuk). Olyan iparágakban, melyek piacát a divat befolyásolja, és állandó termékmódosításra kényszerülnek, a vállalatoknak készen kell állniuk a változtatásokra, a felszerelés és a munkaerő új és új kombinációjára, s állandóan figyelniük kell a piacot. Az ilyen ipari termelők jelentős verseny-ösztönzést kapnak attól, hogy benne élnek egy sűrű tranzakciós hálózatban, állandóan változó (többnyire információs) piaci, technológiai, terméktervezési információk között. Ilyen, interaktív tanulást, kreativitást, innovációt ösztönző hálózatok alakultak ki a csúcstechnológiai iparban, szolgáltatásokban, a „kézműves" iparban (= alacsony technológia, magas minőség), a divatiparban, a kulturális termékiparban stb. Az elmúlt 20-25 év gazdasági szerkezetváltása eredményeként a fejlett országokban egyre jelentősebb ez a rugalmas termelés. Az ezzel foglalkozó vállalatok nemigen tudják rutinszerűvé tenni működésüket, és nemigen tudnak hosszú távra tervezni. Az első csoport vállalataitól alapvetően eltérően, olyan hálózatoktól függenek, melyek az átalakulást és a változást segítik elő. Az átalakulás és változás igen költséges, miután információk és források széles körét igényli. A vállalatoknak ismerniük kell a különböző beszállítókat és a (változó) piaci 12