Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rostás Péter: Egy helyiség helye : a Budavári Palota Hunyadi Mátyás-termének története. Függelék: A Hunyadi Mátyás-terem kivitelezése 487-538
mennyezetek és a faragások munkáit - ha nem is Benedetto da Maianónak, de Chimenti Camiciának, Baccio Cellininek, Aristotele di Fioravantinak, valamint „Traui Jakab és János dalmáciai építészeknek" tulajdonítja. 149 Hauszmann hivatkozik Salamon feltételezésére, de nyilvánvalóan a salzburgi termek ismerete vagy figyelembevétele nélkül. Részben Salamon véleményére támaszkodik majd Lux Kálmán, aki szoros kapcsolatban állott a művezetéssel is, s rekonstrukciójának készítésekor kifejezetten támaszkodik Györgyi megfigyeléseire. A Hunyadi Mátyás-terem kiképzése valójában mint a Hauszmann képviselte nemzeti tradicionalizmus, a Mátyás-kori magyar reneszánsz nemzeti jellegébe vetett hit kifejezése érdemel figyelmet, és éppen e perspektívából szemlélve bír historiográfiai helyi értékkel. Az egyik kulcskérdés itt az, hogy az itáliai befolyást kizárólag a Beatrixszal kötött házassággal hozzuk-e összefüggésbe, hogy olyan fejedelmi kedvtelésből létrejött „üvegházi növénynek" tartjuk-e, mely igazán nem tudott meggyökerezni. 150 Már Vahot Imre számára 1853-ban aggasztó a kérdés, hogy Mátyás, az utolsó nemzeti király nem „nemzeti irányú" művészetet pártolt. 151 Pulszky Ferenc ítélete szerint „a renaissance Mátyás korában is idegen növény maradt, melyet meghonosítani nem lehetett". 152 Éber László szerint „váratlanul, előkészület nélkül jöttek be az olasz reneszánsz művei és művészei hazánkba". 153 Berzeviczy Albert, Beatrix „monográfusa" határozottan képviseli azt az álláspontot, mely szerint Beatrix személyében kell keresnünk a „fő mozgató erejét annak az egész művészeti életnek, mely Mátyás uralkodása idejében a magyar királyi udvarnál kifejlődött". 154 A Hunyadi Mátyás-terem berendezése és Hauszmann nemzeti tradicionalizmusa szempontjából fontos számba venni azon véleményeket, amelyek egyrészt a Mátyás-kori magyar reneszánsz jelentőségét, másrészt folytathatóságát és ténylegesen tovább élő hatását húzzák alá. Pasteiner Gyula, Gróh István, Pulszky Ferenc és Éber László kevésbé egyértelmű állásfoglalása mellett elsősorban Divald Kornél, Myskovszky Viktor és Csányi Károly képviselték határozottan ezt a nézetet. 155 Utóbbi az itáliai művészet továbbélő hatására a XVI. századi erdélyi emlékek köréből hoz példákat. A kolozsvári emlékek - mint írja - „magyarországi mesterek kezéből kerültek ki, akik elsajátítván a reneszánsz művészet formáit, azokat meglehetős megértéssel alkalmazták". 156 Ha mármost a Hunyadi Mátyás-terem berendezésében megtestesülő felfogást próbáljuk megragadni, ha az enteriőr kiképzésében megnyilvánuló historizáló gondolkodásmódot kívánjuk megérteni, akkor tanulságos megvizsgálni, hogy a Hauszmann-vezette építési iroda hogyan hasznosította saját archeológiai tevékenységét a Hunyadi Mátyás-terem megalkotásánál. 1897-ben rövid tudósítás jelent meg a Századokban: 151 „Mátyás király lovagtermét a budai királyi vár gellérthegyi oldalának restaurálása közben föltalálták. A palota déli sarkán a kertet fólásták s itt mintegy négy méternyi mélységben egy épségben fennmaradt szép architektúrájú oszlopfőre akadtak. Tovább folytatva az ásást, egy három méter magas pillér, egy bedőlt ívezet törmelékei és ezek eltakarítása után egy három szakaszos gothikus terem tűnt elő, mely szakértők véleménye szerint Mátyás király lovagterme volt. A palota restaurálásának befejezése után ezt a termet stílszerűen kitatarozzák s a királyi vár egyik történeti nevezetessége gyanánt továbbra is fenntartják"™ [kiemelés - R. P.]. Az ekkor talált pillért Pasteiner, a pfalzi követ Mátyás és Beatrix esküvőjéről készített jelentésében szereplő kőoszloppal azonosítja, mely körül a négyszögű pohárszéket állították fel. 159 Ugyanezt a leletet Lux Kálmán a „pillérek fejezet nélküli kiképzése, a kőborda profilja és kiindulási módja" alapján Mátyás korára datálja és Mátyás palotája pincetermének középpilléreként azonosítja. 160 1897-ben tehát a Mátyás-kori művészet megidézésére egy tisztán archeológiai szemléletű rekonstrukció gondolata merült fel. Lux 1920-ban megjelent műve az egyik fő forrásunk a palotaépítés során kifejtett régészeti tevékenységre nézve. „Sajnos a tereprendezések alkalmával nem végeztek rendszeres archeológiai kutatásokat - írja Lux. - Leginkább Györgyi Géza építésvezető építész érdeklődésének köszönhetjük azokat az adatokat, melyeket nagy elfoglaltsága dacára feljegyzett s jelen értekezésem céljára rendelkezésemre bocsátani szíves volt." 161 Megtudjuk továbbá, hogy a lebontott falakról pontos felmérési rajzok készültek. Lux a Györgyi által rendelkezésére bocsátott adatok „figyelembevételével" rajzolja meg a feltárt alapfalak alaprajzát. Györgyi rajzai már Díváidnak is segítségül szolgáltak. A művezetés különleges figyelmet szentelt a történeti előzmények bemutatására. Hauszmann külön díszalbumban és a Magyar Mérnök- és Építészegyletben tartott elő505
