Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

Az újkori palota alapkövének letétele a millenniumi ünnepségek idején I. Ferenc József által a magyarok régi vágyának megvalósulását jelentette. Bárha továbbra sem volt remélhető, hogy a király huzamosabb időre Budára költözik, mégis Mátyás király egykori palotáját idéző, nagyszabású uralkodói rezidenciát emeltek. Az új épület összefoglaló stílusa a több változatában megjelenő barokk, amelynek dominanciáját indokolja, hogy a XIX. század folyamán kialakult normatívák szerint ez a leginkább illő egy királyi palotához. A barokk keretein belül valósult meg a többi történeti stílus elemeinek egybeolvasztásával az összkép eklektikája, amit még tovább bonyolít az ekkor már az úgynevezett „nemzeti iskola" alapjának tekintett magyaros, ornamentális díszítés alkalmazása és a szecesszió jelentkezése is. Vagyis a palota tervezői a historizmus alkotói módszerét követték, miszerint a mindenkori „világművészet" legjavát összeválogatva kell megteremteni a tökéletes műalkotást. A megvalósult eredmény láttán mind az alkotók, mind a közönség úgy érezte, hogy századok elmaradását sikerült behozni. A modern palota belső tereinek kialakítása a XX. század első éveiben így a XIX. századi historizmus égisze alatt történt, és ez meghatározta az ide kerülő műalkotások milyenségét is. A palota képe Hauszmann keze alatt teljesen megváltozott, de a dekórum által a korábbiakban kifejezett birodalmi eszme tovább élt, összeoldódva a magyar állami reprezentáció lehengerlő megjelenésével. Egykor a keleti oldal császári traktusában (lásd kötetünkben Kelényi György cikkének képeit) a hivatalos események számára, valamint az uralkodópár - eredetileg Mária Terézia királynő és császárné és Lotharingiai Ferenc császár - személyes szükségleteire rendelt párhuzamos teremsor esztétikai hatásának a középpontok felé való fokozása az uralkodói hatalom mindjobban kibontakozó érzékeltetése jegyében történt. A visszafogottabb kiképzésű előszobák készítettek fel egyrészt az intim részek műalkotásokkal és értékes bútordarabokkal kialakított művészi élményére, ahol a hálószobában felállított fejedelmi ágy volt az épület „szíve". A másik 2.1.126. Aföldszinti előcsarnok, 1912. 412