Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Garas Klára: A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban 381-410
Jacopo Palma Vecchio: Koszorús fejű ifjú képmása, Jacopo Palma Vecchio: Koszorús leányfej, lt. sz.: 3460. It. sz.: 939. állapotára. Sok esetben az adott keretekhez alkalmazkodva megkurtították, körülvágták vagy éppen kiegészítették a festményeket, megfelelő restaurálásra hosszú időn át nemigen került sor, a régi sérülések, átfestések gyakran megnehezítették a helyes értékelést. Csak hosszabb idő és kutatómunka nyomán sikerült a művek valódi jelentőségét és helyét felmérni az egyetemes művészet keretében. 19 így kerülhetett az érdeklődés előterébe mindenekelőtt az olasz reneszánsz festészet néhány remeke, amely egykor még Lipót Vilmos főherceg képtárában szerzett hírnevet. Giorgione Önarcképe a főhercegi galériáról készült több látképen is szerepel: a korabeli metszetreprodukció és a gyűjtemény 1659. évi bécsi leltára szintén Giorgionénak tulajdonítja („man sagt es sey von Giorgione"), s a mester művei közt „Önarckép"-ként említi Bartolomeo della Nave velencei képtárának eredeti jegyzéke. A fára húzott papírra festett kicsiny kép pontos meghatározása ennek ellenére vitatott. Egyetértenek a kritikusok abban, hogy az úttörő jelentőségű velencei mester, Giorgio Barbarelli (Giorgione) Önarcképével hozható kapcsolatba, azzal a portréval, melyen az életrajzíró Vasari beszámolója szerint a mester önmagát a bibliai Dávid alakjában, páncélban ábrázolta. A szakértők egy része a braunschweigi múzeumban őrzött változatot tekinti hitelesnek, mások a kép származása, előadásmódja, technikai adottságai alapján az Önarckép vázlatának, Giorgione művének fogadják el a budapesti képet. Megnehezíti az állásfoglalást a kép rossz állapota. 20 Mint az a régi leírásokból, metszetekből kitűnik, eredetileg nagyobb volt, Bécsben a XVIII. században körülvágták és ovális formára szabták. Megrongálódott a fára erősített papíron a festékréteg is, a kép ma már csak hiányos fogalmat nyújthat eredeti festői adottságairól, kvalitásáról. Giorgione Önarcképéhez hasonló az eredete és története annak a fehér ruhás női mellképnek, amely a Lipót Vilmos képtáráról készült metszetkiadványban, a Theatrum Pictoriumbân a velencei id. Jacopo Palma (Palma Vecchio) műveként szerepelt, mesternév nélkül az 1659. évi leltárban, korábban pedig Giorgione, illetve „egyesek szerint Vincenzo Catena" alkotásaként Bartolomeo della Nave velencei gyűjteményében. Az olykor Violanténak - Palma leányának - nevezett fiatal nő képmását részben a hajába tűzött virág 387
