Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Garas Klára: A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban 381-410

Bresciai festő, XVI. század: Szent Jeromos, Poldoro di Lanzano (da Lanciano): Mária Jézussal lt. sz.: 2691. és Toulouse-i Szent Lajossal, lt. sz.: 113. alapján menyasszonyi portréként értelmezi a kritika. Két fennmaradt, gyengébb kvalitású változata - a modenai Galleria Estensében és amerikai gyűjteményben fennmaradt - az ábrázolás egykori népszerűségéről tanúskodik, s a XVII. századi metszetreprodukcióhoz hasonlóan arról a körülményről is, hogy eredetileg nagyobb méretű (csaknem félalak) volt, ám az idők során az alsó képrészt levágták. Az újabban letisztított, jelentős nemzetközi kiállításokon is szereplő festmény alkotóját a szakértők zöme a Giorgionéhoz közel álló velencei Giovanni Cáriamban véli felismerni.

21 A felsorolt művekkel együtt - a Giorgionénak tulajdonított képek közt - említi a velencei Delia Naveképtár 1638-as jegyzéke a koszorús, páncélos római konzul és szőlőkoszorús feleségének képmását. Az előbbiekhez hasonlóan került ez a két kis kép is Angliából, Hamilton márkitól Lipót Vilmos főherceghez Brüsszelbe. Találkozunk velük a brüsszeli galéria festett látképén (München) és a főherceg bécsi leltárában. Együtt maradtak Bécsben a XVIII. század végéig, s az 1772. évi bécsi császári leltár sorszáma (149.) ma is látható a kamaraelnöki lakásból a Szépművészeti Múzeumba jutott Koszorús leányfej képen. Az ifjú portréja a kép hátoldalán beégetett K. K. gyűjtőjel tanúsága szerint a budavári képanyag eladásakor került budapesti magántulajdonba, s onnan Északolasz festő, XVI. század: Pihenő még 1907-ben a Szépművészeti Múzeumba. A szakirodalomban egySzent Család, lt. sz.: 805. behangzóan Palma Vecchiónak tulajdonítják a két lírai hangvételű festményt, a mester jelentős, fiatalkori alkotásaként tartják őket számon.

22 A velencei és északolasz festészet idézett gazdag forrására vezethető vissza gyűjteménycsoportunk még számos további darabja, például az eddig figyelmen kívül hagyott, azonosítatlan bresciai Szent Jeromos-ábrázolás, melyet Bartolomeo della Navénál 1638-ban Romanino Bressiano (Girolamo Romanino) művei közt tartottak számon. A kép bresciai eredete aligha vitatható, de mesterének pontos meghatározása még további vizsgálatot igényel.

23 Romanino műveként szerepelt ugyanott az a félalakos Madonna-kép is, amelyen a gyermekét imádó Mária mellett Toulouse-i Szent Lajos félalakja látható. Lipót Vilmos főherceg képtárában (Theatrum Pictorium) Tiziano, illetve Polidoro (Lanzano; Inv. 1659.) nevét viselte, az újabb kritika a Tizianóhoz közel álló velencei mester, Polidoro Lanzano (da Lanciano) jellegzetes alkotásának tekinti. Ugyancsak Polidoro Lanzano műveként reprodukálták 388