Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Alföldy Gábor: A budai királyi várkert az újkorban : (építéstörténeti vázlat) 267-292

átalakított - halas medencét fogta közre. A medence egy részét sziklacsoport foglalta el, két oldalán a mell­véd alsó posztamenseit Hauszmann terve szerint eredetileg szintén egy-egy szobor díszítette, 112 nem sokkal később azonban a szobrokat kandeláberek váltották fel." 3 A lépcső előbb készült el, mint az új parasztház." 4 1897-ben Erzsébet királyné számára alpesi sziklakertet is építettek, amely a rondella déli oldalához csat­lakozott." 5 A Witzel Nándor főkertész elképzelései szerint megépített sziklakert köveit az Alpokból szállítot­ták Budára, s különleges havasi növényekkel telepítették be." 6 A sziklakert alatt grottaszerű alagút vezetett át, tetején keskeny ösvény haladt végig, mely az alsó kertet és a rondellát kötötte össze." 7 A 90-es évek végén a kőből épült középkori várfalak nagy részét - Hauszmann tervei szerint - téglabur­kolattal látták el." 8 A Buzogánytorony tetején kilátóteraszt alakítottak ki. A torony mellett díszes lépcső ve­zetett fel. Hasonlóan díszesebb külsőt kapott a kertészsegédek régebbi eredetű, L alakú lakóépülete, vala­mint az egykor kertészházként létesített, trapéz alakú kerti épület is. A Szarvas tér közelében, a Váralja utca 20. szám alatti telken épült fel Hauszmann tervei szerint az egyemeletes kertészház, melyben később a Ki­rályi Kertek Igazgatósága működött." 9 Ez is a harmadik volt a hasonló rendeltetésű épületek sorában. A 90-es években lezajlott építkezések során ismét hangsúlyos szerephez jutott a termelő és az udvart kiszolgáló kertészet fejlesztése. A reprezentatív kerti építmények (díszlépcsők, télikert) mellett a palota és a kert ideiglenes díszítését szolgáló növények előállítása, szaporítása is előtérbe került. A budai Várkertészet a királyi udvartartáson belül lényegében önálló intézménnyé fejlődött. 120 Az uralkodópár tartózkodására szolgáló télikerten kívül a kert délnyugati sarkában egy sor új üvegházat emeltek. Közülük méretében és jelentőségében kiemelkedett a nagy pálmaház, mely az Állatkert új pálmaházának megépítéséig Budapest legnagyobb ilyen épülete volt. 121 Hasonlóan jelentős volt a Hauszmann által tervezett nyolcszögű narancs­ház, mely csak 1896 után épült fel az egykori Szőlőskert területén. 122 Ezeken kívül még az orchideaházak, azáleaházak, a kis pálmaház és a kaktuszház volt említésre méltó, és számos kisebb szaporítóház, melegá­gyi ablak tette teljessé a kertészetet. 123 A már említetteken kívül „a fejedelmi parkot négy szobor-csoport is fogja disziteni, a melyek szimbo­likusan dévaj angyalkákkal ábrázolják a király kedvencz virágait: az orchideát, rózsát, orgonát és ibolyát. A szobrokat Ligeti Miklós szobrászunk készíti, a Várbazárban levő műtermében." 124 E szobrok erdélyi kőből készültek. 125 Jankovits Gyula Vízözön című alkotását is említi a korabeli sajtó. 126 A kertet ezenkívül több kisebb szobor díszítette. 127 Hauszmann kerti díszkutat készített a lebontott Zeughaus kapuja és az épület egykori oromzatát díszítő Herkules-, Fortitudo- és Constitutia-szobor felhasználásával, melyet a déli korti­nafalba épített. 128 A Várkert külső és belső kovácsoltvas kapuit Jungfer Gyula készítette. 129 A legreprezen­tatívabb a felső teraszkertet északról lezáró, Hauszmann által tervezett díszkerítés és -kapu, melynek Pest felőli végére turulszobor került. 130 A királyi Várkert építéstörténetének utolsó nagy fejezete a századfordulóra lezárult, s a kert lényegében változatlan formában állt fenn közel fél évszázadon keresztül. Ez idő alatt az ország egyik legszebb, leggaz­dagabban felszerelt és példaszerűen fenntartott kertje volt, méltó a kiegyezés után megerősödő Magyaror­szág uralkodói rezidenciájához. A Várkert a két világháború között 1918-ban felvetődött a budai és a gödöllői királyi kertek államosításának gondolata, valamint ezzel egy idő­ben annak felismerése is, hogy „művészeti kivitelükön változtatni nem szabad". 131 1919-ben a főúri magán­kertekhez hasonlóan a Várkertet is megnyitották a nagyközönség előtt. így emlékezett erre az időre Szerb Antal: „Mikor kicsi voltam, vasárnap délelőtt be lehetett menni a Várkertbe. Ilyenkor mindig meg voltam rendülve, úgy éreztem, a király lát vendégül bennünket, gyermekeit. Azután, az ország két szörnyű, apoka­liptikus hónapjában, kiírták a kapura: minden a miénk. Vagyis, hogy semmi senkié. Nagy harmincad volt a város, ebek számára. De ez ma már mindegy. Az egyetlen jó az volt, hogy be lehetett menni a Várkertbe, a nap bármely szakában. Be is mentünk, ott voltunk egész nap. Itt nem volt szociális termelés, a fák termeltek, szigorúan individuális alapon, nádori emlékű jóillatokat." 132 285

Next

/
Thumbnails
Contents