Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században 217-240

dák közvetlenül hatottak-e a budai rezidencia tervezőjére vagy a tervezés kérdését kézben tartó Grassalkovichra, mert sem írott, sem rajzos forrás erről nem számol be. Az a tény azonban, hogy a kamaraelnök ugyanezt a kettős kupolát valósította meg ekkor épülő gödöllői kastélyán, arra vall, hogy a formának nagy jelentőséget tulajdonított. Ahogy közeledett az építkezés befejezése, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy újra dönteni kell, mire használják a palotát. A felhasználás fő problémája abból adódott, hogy a rendek a magyar államiság, a királyság intézményének jelképeként mindenáron királyi rezidenciát kívántak építtetni az ország fővárosában, de nem reménykedhettek abban, hogy a királynő átteszi udvartartását - akár időlegesen is - Budára, amit a kezdeti lelkesedés után nyilván a magyar főurak is felismertek. Amikor 1764-ben Mária Terézia és kísérete Vác felé utazva megtekintette az épülő rezidenciát, egy udvaronc feljegyezte az általános véleményt: „...felesleges költségeket jelentett, hogy ilyen nagyszerű, s a legújabb divatot követő, díszes palotát építettek ott, ahová az udvar aligha fogja valaha is a székhelyét helyezni".

60 1769-ben a királynő értesítette a kamaraelnököt, hogy az angolkisasszonyok rendjét Sankt Pöltenből a palota egy részében kívánja elhelyezni, továbbá hogy a szükséges átalakításokra és berendezésekre 10 ezer forintot utaltat ki.

61 Az apácák várbeli elhelyezésének tervét Franz Anton Hillebrandt dolgozta ki 1770-ben készített - a szakirodalomban tévesen „zárófelmérés"-nek nevezett - alaprajzain.

62 Az alaprajzokon ugyanis nemcsak számbejelöléseket látunk, hanem az egyes helyiségek rendeltetésére vonatkozó kísérőszöveget is, amelyből egyértelműen kiderül, hogy az angolkisasszonyok rendjének főnökasszonya, apácái és növendékei számára közösségi, lakó- és hálószobákat rendeztek be az épület északi tömbjében, illetve a törzsépületben. A „zárófelmérés" megjelölés amúgy sem logikus, hiszen annak nincs funkciója, s a felmérés bonyolultsága miatt felesleges fáradságot jelentett volna. A palota terveit nézve különben is meglehetős egyöntetűséget látunk, ami arra vall, hogy azok egymáson alapultak, vagyis az alaprajzokat, homlokzati terveket hosszú ideig újra meg újra felhasználták és csak a módosításokat jelölték be. Hillebrandt tervein látszik, hogy a királynő által kiutalt pénzből nem végeztek jelentős átépítéseket, csak újabb belső falakat húztak és az apácák által elfoglalt épületrészt belülről elválasztották a palota többi termétől. Az épület ünnepélyes átadása 1770. május 13-án történt. Nem sokkal később azonban Mária Terézia újabb döntésre szánta el magát. 1777ben elhatározta, hogy a palotában a Nagyszombatról Budára kerülő egyetemet helyezi el, az angolkisasszonyokat pedig Vácra költözteti. Az 1760-as években átalakított, részben újonnan épített egyetemi épületegyüttes tehát nem sokáig tarthatta meg eredeti funkcióját. Már 1769-ben javasolta Niczky Kristóf kancelláriai tanácsos, hogy a királynő engedje át a budai palota egy részét az egyetem számára, de akkor a tanügyi bizottság nem fogadta el az ötletet. 1776-ban, az oktatásügy átszervezésével kapcsolatban újra felmerült az áthelyezés kérdése. Különbizottság foglalkozott az üggyel és azt javasolta, hogy az egyetem székhelye Budán, az ország központjában legyen.

63 A nagyszombati egyetem tanácsa 1777 februárjában kapott értesítést az áthelyezésről. A következő hónapban a királynő intézkedett a budai vár átengedéséről.

64 Miközben az egyetem átköltöztetésének előkészítése folyt, megjelent a Ratio Educationis, a nevelésügy átszervezésével foglalkozó királyi rendelet, amely leszögezte, hogy az országban csak egy egyetem lehet, a budai. November 3-án megnyitják a tanévet, de az építkezés, a palota és a többi, a fakultások számára átadott épület átalakítása ekkor még nem fejeződött be. A munkálatok helyszíni irányítója és szervezője a királyi biztos, Kempelen Farkas (1734-1804) udvari tanácsos, a kivitelező mester pedig Georg Karl Zillack (1746 körül-1809) pozsonyi építőmester volt.

65 Az építkezések - a tanévkezdés ellenére - még több mint két évig elhúzódtak, mert nem pusztán a palota belső átalakításáról volt szó, hanem csillagvizsgáló és a palotán kívül elhelyezkedő orvoskari épület emeléséről, valamint a szertárak, a „múzeumok" berendezéséről, az egyetemi nyomda kialakításáról is. Ezért a tervezett határidőket újra meg újra túllépték, az engedélyezett költségkereteket pedig bővítették.

66 A Ratio Educationis nemcsak új társadalomtudományi stúdiumokat kívánt meg a felsőoktatásban, hanem a természettudományi oktatás fejlesztését is előírta. Természettudományi rajzgyűjtemény, fizikai és mechanikai szertár, éremgyűjtemény, régiségtár, valamint könyvtár kialakítása és elhelyezése mellett csillagvizs232