Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században 217-240
amely a tervek jegyzékében önálló lapon szerepelt. Elképzelhetetlen az is, hogy a viszonylag szerény - földszintes, illetve csak főtömbjét tekintve emeletes - épület koncepciója nem sokkal az építkezés megindulása után megváltozott, s annak módosítását, gazdagítását a királynő engedélyezte. A királyi palota ekkor még közadakozásból, a kamara pénzügyi támogatása nélkül épült, s néhány év múlva az anyagi gondok a munkálatok leállításához vezettek. Sokkal valószínűbb, hogy az alapvető elképzelés már az alapkőletételkor kialakult, s a „túltervezés" miatt adódtak a kényszerű építési szünetek, nem pedig tervmódosítás miatt. A III. Károly-kori palota, amelynek tömbjét az új épülethez felhasználták, kétemeletes volt - ha azt Jadot visszabontásokkal földszintesre változtatja, visszalépést jelentett volna a koncepcióban. 24 Jadot-nak a palota végleges formájának kialakításában játszott fontos szerepét jól bizonyítja, hogy alaprajz-vázlatát az 1758-as jelentéshez csatolt (Zeller Sebestyén által másolt) tervekkel, illetve az 1770-es felméréssel összevetve messzemenő egyezéseket tapasztalunk, még a helyiségek beosztásában is. 25 Ezeken az alaprajzokon szintén U alakú díszudvart körülfogó épületet látunk, amelynek corps de /ogw-jához (főépületéhez) négyszögletes belső udvarú, előreugró szárnyépületek csatlakoznak. A háromtraktusos, keleti és nyugati oldalán négyoszlopos erkéllyel kiemelt és díszteremmel is hangsúlyozott főépület nagyrészt Jadot elképzelése szerint valósult meg. Az északi és déli szárnyépületekben viszont később történtek változások - az alaprajz rendszerében azonban nem. Jadot homlokzattervét nem ismerjük, de biztos, hogy az alapkőletétel idejére már elkészült. Le kell szögeznünk: tarthatatlan az a szakirodalomban is olvasható feltevés, hogy a főépítész csak alaprajzot készített és a homlokzattervek megrajzolására „nem maradt ideje". 26 Mint tervezőnek, a palota összes tervét ki kellett dolgoznia; alaprajzi elgondolása egyúttal a tömegelosztást is feltételezte. Az alaprajz és a homlokzat megtervezését nem lehet egymástól elválasztani. A lépcsőház metszetrajza a Pacassinak átadott tervek között szintén bizonyítja, hogy Jadot az alaprajzon kívül a felépítmény megtervezésével is foglalkozott. Terve a homlokzat végső formájának kialakításához is fontos lehetett, hiszen elképzelése lényegében megvalósult, amint az alaprajz esetében kimutattuk. Az rögzíti a tengelyszámot, a főépület középrésze előtt álló háromtengelyes rizalitot, vagyis meghatároz bizonyos homlokzati sajátosságokat. A felhúzott, tető alatt álló falakon a nyílások is adva voltak, s Jadot utóda, terveinek módosítója legfeljebb a részleteken változtathatott: a nyíláskereteken, a faltagoló elemeken. A következő években készült tervekről leolvasható, hogy a módosítások megtörténtek, mert az architektúra nem vall Jadot kiegyensúlyozott, franciás szellemű, klasszicizáló stílusára. Az emeletek egymáshoz való viszonya, a talapzatszerű földszint, valamint a kiemelt első és az alárendelt második emelet együttese: olyan változások, amelyeket Jadot utódai a kézhez kapott tervek csekély módosításával végrehajthattak. A részletek újfajta kialakítása, Jadot kedvelt nyíláskereteinek, szemöldökpárkányainak, oszlopainak megváltoztatása, egyszerűsítése később messzemenően módosította a homlokzatok összképét. Az építkezés tehát az alapkőletétel után Jadot tervei szerint indult meg. Először a romokkal, falmaradványokkal teli terep planírozását végezték el; az épületmaradványokat el kellett takarítani és a szintkülönbségeket meg kellett szüntetni. Helyenként kétemeletnyi, 7-8 méteres feltöltés után sikerült a talajt kiegyenlíteni, a középkori palota falmaradványai így annyira eltűntek, hogy az újonnan épült barokk szárnyak alapozásához nem használtak korábbi falakat, s a palota szinte sehol sem követte a gótikus falvezetést. E mérnöki feladatokat (a vízmű létesítésével együtt) Mikoviny Sámuel (1700-1749 után) oldotta meg. Erre vall, hogy az elszámolások szerint nagy összeget, 500 forintot utaltak ki részére. 27 A munkálatok eleinte olyan gyorsan haladtak, hogy Grassalkovich már a következő évben úgy vélte, tetőt húzhatnak a falakra. 28 Ezt nyilvánvalóan a korábbi épülettömb felhasználásának köszönhették. A palota építése a vármegyéktől begyült összeg felhasználásáig teljes erővel folyt. A munkák helyszíni vezetője, Jadot terveinek végrehajtója - 1750-től adatokkal is kimutathatóan - Oraschek Ignác (műk.: 1750-1770) kőművesmester volt. 29 Szerződtetését, hosszú alkalmazását Grassalkovich Antal különleges kegyének köszönhette. Jadot 1753-ban megvált hivatalától és elhagyta Bécset. Terveit felhasználásra átadta hivatali utódjának, Nicolaus Pacassinak. Az átadási listán a 153-155. számú tételek („neues gebäu zu Ofen, dabey noch vier plan sambt einem Stiegenprofil") mutatják, hogy a budai palotatervek sem jelentettek kivételt. 30 222
