Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Ságvári György: Gárdák, díszbandériumok Budavárban 185-204

SÁGVÁRI GYÖRGY GÁRDÁK, DÍSZBANDÉRIUMOK BUDAVÁRBAN Koronás fők, uralkodói családok, magas közjogi méltóságok, államiságot kifejező szakrális tárgyak környezetében Európában már a késő középkorban feltűntek díszes küllemű, speciális rendeltetésű fegyveres csapatok. Kortársi francia, angol, német elnevezésük: gens d'armes, men at arms, Trabanten, magyar kortársaikat darabontoknak, újabb kori utódaikat pedig testőröknek, testőrgárdistáfaidk nevezték. Intézményesült szervezeteik, a gárdák véglegesen a XVII-XVIII. században szilárdultak meg. A gárdák szerepe többfunkciós. Legfontosabb feladatuk a „test őrzése", a vigyázott személy biztonságának szavatolása. Díszes külsejükkel az adott miliőben ugyanakkor a legtermészetesebb módon szolgálták az udvari (állami) reprezentációt is. Egy 1905-ös kiadvány (Szervi határozvány), amely I. Ferenc József testőrségei számára foglalta össze az alap tudnivalókat, így ír erről: „...a testőrség rendeltetése első sorban abban áll, hogy Ő Felségeik legmagasabb személyeinek és a legfelsőbb uralkodóház tagjainak biztonsága felett őrködjenek, hogy ünnepélyes alkalmakkor ezen legmagasabb személyek környezetét és kíséretét képezzék, valamint a legmagasabb udvar fényét emeljék".

1 Budán, a várpalotában, a „magyar legmagasabb udvar fényét" története utóbbi évszázadaiban több díszes küllemű, helyben lakó és „vendég" testőrcsapat is emelte. Legnagyobb hírnévre közülük a bécsi székhelyű Magyar Nemesi Testőrség (későbbi nevén Magyar Királyi Testőrség) emelkedett. Bár Budán csak vendégek, de jelenlétük minden alkalommal emlékezetre méltó esemény: koronázások, királyi, királynéi látogatások. Már helyben lakó, budai székhelyű a másik testőrcsapat, a Magyar Darabont Testőrség, melyet a XX. század elején (1904) hoztak létre, kifejezetten a budai várpalota őrzésére, illetve királyi (nádori) reprezentáció céljaira. Amikor 1918-ban a monarchia széthullott, a két testőrség jogalap nélkül maradt, feloszlatták őket - hivatalos megfogalmazásban: „a király a testőröket esküjük alól felmentette". A feloszlatott testőrségek maradékaiból hozta létre 1920-ban Horthy Miklós kormányzó a Magyar Királyi Testőrséget, amely e néven- valójában kormányzói testőrségként - az 1944. októberi nyilas puccsig működött a palotában. Noha nem „alanyi jogon", része volt a budavári reprezentációnak a Magyar Királyi Koronaőrség fegyveres csapata is. Budavári jelenlétüket az 1790 óta itt őrzött királyi korona legitimálta. A koronaőrség a királyi vár első állandó díszbandériuma, az 179l-es alapítástól kezdve tagjai a vár lakói, melyet csak a korona kényszerű menekítései alkalmával hagytak el. Mint a testőrség, a koronaőrség is 1944 őszéig tartózkodott a várban, ekkor a koronával együtt elhagyta a fővárost. A XVIII. század közepétől a monarchia széthullásáig tartó hosszú korszakban a Habsburg-uralkodók környezetében a magyar gárdák mellett természetesen más testőrgárdák is tevékenykedtek. Létezésüket az általános testőri feladatokon kívül politikai szempontok is befolyásolták, a gárdákat ugyanis mintegy az uralkodói korona tartozékának tekintették, s általában a hatalmi legitimáció kifejezésére használták fel. Ilyen okból létezett az „állandó testőrségek" mellett rövid ideig egy lombard-velencei és egy galíciai testőrség. A gárdákat mindemellett társadalmi státusuk és alkalmazásuk szerint is csoportosították. Voltak tiszti, egyben nemesi (mint a Császári Királyi ElsőArciere Testőrség és Magyar Királyi Testőrség) és úgynevezett „legénységi", nemesi származáshoz nem kötött testőrségek (mint a Császári Királyi Darabont Testőrség, a Magyar Királyi Darabont Testőrség, Császári és Királyi Testőr Lovas Század, továbbá Császári és Királyi Testőr Gyalog Század). Alkalmazás szerint: lovas egységnek számított a Magyar Királyi Testőr185