Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Ságvári György: Gárdák, díszbandériumok Budavárban 185-204
ség, valamint a Császári és Királyi Testőr Lovas Század, míg a többi gyalogosnak. Ferenc József uralkodásának utolsó évtizedére alakult ki a politikai paritás elvének megfelelő „össz-testőr kontingens", amely kétkét (es. kir. előnevű) osztrák, illetve (m. kir. előnevű) magyar és két (cs. és kir. előnevű) „közös" testőrcsapatból állt. Közöttük a legrégebbi alapítású az osztrák Császári Királyi Első Arciere Testőrség. A Magyar Királyi (Nemesi) Testőrség „Magyar királyi Nemes Test őrző Sereg" néven a gárda 1760 októberében alakult meg bécsi székhellyel. Korabeli latin nevük: Praetoriana Nobilium Turma Hungarica, német: Ungarische Adeliche Leibgarde. Erről a pompás küllemű lovas testőrcsapatról, amely rövid intermezzóval közel másfél évszázadot élt meg, azt tartja az utókor, hogy gárdistái voltak minden idők legszebb magyar huszárjai. 2 A magyar testőrség létrehozása a XVIII. század közepén a hatalom politikai gesztusa volt, ami egybecsengett a magyar érdekekkel is; ahogy megfogalmazódott: erősítette a magyar jelenlétet a bécsi udvarban. Magyar részről mindenekelőtt Pálffy Miklós kancellár szorgalmazta a testület megalakulását. A testőrök a mindenkori magyar király és a királyi ház tagjainak udvartartásában szolgáltak, főként reprezentáltak, jobbára természetesen Bécsben, Schönbrunnban és Laxenburgban, ha pedig a körülmények megkívánták, nagyobb gyakorisággal Pozsonyban, s kevésbé gyakran Budán. Díszőrséget álltak a palotában, lovas kíséretet adtak az uralkodóház tagjainak, futár-, néha diplomáciai küldetést teljesítettek. Budára kíséretként királylátogatások vagy koronázási ceremóniák alkalmával érkeztek. A koronázásokon fontos - legitimációs - szerepet játszottak, Budán első ízben 1792-ben I. Ferenc, később 1867-ben I. Ferenc József, majd 1916-ban IV. Károly koronázásán. De adódtak különleges alkalmak, helyzetek is, mint a korona 1790-es hazahozatala, amikor hat testőr érkezett a korona kíséreteként Budára, vagy az 1792-95 közötti három esztendő, amikor a nádor, Sándor Lipót főherceg személye körüli szolgálatra rendeltek egy 15 fős testőrcsapatot. A testőrök Pálffy Miklós őrnagy és Bacskády Bálint kapitány vezetésével már 1791 áprilisában megjelentek Budán, mint a nádor állandó kísérői. Fél év múlva, váltásra, újabb 15 ember érkezett Véghelyi kapitány vezetése alatt. » A testőrök lakhelye is a várban volt, egy Vérmezőre néző emeletes lakóházban, közel a budai várfalhoz, az Úri utcában, szemközt a ferences templommal és rendházzal. A korabeli köznyelv által Nádori Gárdának nevezett csapat Sándor Lipót 1795-ös halála után visszatért Bécsbe. E budai intermezzo alatt esett meg a gárda dicsőséges történetének egyik legdicstelenebb epizódja: Véghelyi testőr őrmestert (valóságos kapitányt) két pénzzavarba került bajtársa, Ordódy Károly és Csemez Imre alhadnagy 1795. január 23-án meggyilkolta. A gyilkosokat Bécsben felakasztották. 3 A Magyar Nemesi Testőrség története két hosszú korszakra oszlik. Az első a megalakulástól az 1848/49es forradalmakig, a második a kiegyezéstől a birodalom széthullásáig tartott. A köztes két évtizedben a császári udvarnak nem volt magyar testőrsége. 1848/49 adminisztratív és politikai cezúra is volt az intézmény életében. Az aktívan szolgáló gárdisták nagy része ekkor honvédnek állt, mint ahogy honvéd ruhát öltöttek jó néhányan a korábbi testőrök közül is, Görgei Artúr és testvére Ármin, Klapka György, Török Ignác, Répássy Mihály. Amikor az uralkodó 1849 novemberében a mindössze hét főre apadt magyar testőrség működését felfüggesztette, ez egyben a hatalom politikai retorziója is volt. Mint ahogy politikai jelentősége volt annak is, hogy a gárdisták palotáját az akkor frissiben megszervezett Csendőr Testőrség (Leibgarde Gendarmerie) kapta meg. A Magyar Nemesi Testőrség történetének második korszaka a kiegyezéssel, egészen pontosan I. Ferenc József 1867-es megkoronázásával kezdődött. Bár az ünnepi aktuson még nem az igazi magyar testőrök, hanem az akkor meglévő 14 huszárezred 37 kiválasztott tisztje szerepelt testőr gyanánt, a rákövetkező évben 45 fős létszámmal újjáalakult a gárda. Az új Magyar Királyi Nemesi Testőrség jogfolytonos intézmény lett, és az osztrák Arciere Testőrséggel azonos státust kapott. Címe szerint „magyar" és „nemesi" volt, annak ellenére, hogy már sem a magyar honosság, sem a nemesi származás nem volt előfeltétele a testületbe kerülésnek. 186