Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Basics Betarix: A budai várpalota ostromainak ábrázolásai 169-184

György kutatásainak eredményeképpen került újból egymás mellé. Három egymás fólé-mögé helyezett síkban gomolyog előttünk az ostrom, a középtérben és a háttérben még a seregek hagyományos módon jelennek meg a várpalota például felülnézetből, de az előtér központi témája a csata maga. A mozgalmas, részletgazdag ábrázolás jó példája a barokk csataképnek (Buda ostroma, rézkarc, lt. sz.: 53.101.). Jan Luyken (1649-1722) amszterdami rajzoló és rézkarcoló ugyan a XVI. században kedvelt nézőpontból mutatja be az ostromot, de a barokk stílust jellemző szokatlan módon. A háttérben az égő budai vár, a tornyok fölött a robbanások füstfelhőivel, mögötte a Gellérthegy. Baloldalt Pestet láthatjuk az ostromlók táborával. Az előtérben, háttal a szemlélőnek két lovas irányítja a körben elhelyezkedő csapatokat (Buda ostroma, 1686, papír, rézkarc, lt. sz.: 57.103.). A Buda ostromát ábrázoló csataképek legismertebb és legkiválóbb darabja Romeyn de Hooghe (1645— 1708) amszterdami művész kompozíciója. Hooghe számos vedutát készített, de csataképein nem a pontosság és hitelesség volt elsődlegesen fontos. A mozgalmas képen a környezet a színpadias csatajelenet kulisszájaként szolgál. A szereplők csoportjainak elrendezése mintájává vált sok más ostromábrázolásnak. A nézőpont nem új, madártávlati képet láthatunk, az arányok nem a valóságnak megfelelőek, az előtér csoportja azonban jellegzetessé teszi a kompozíciót. Még évekkel később is számos olyan metszet készült, amely Hooghe lapját vette mintául (Romeyn de Hooghe-Gaspar Boutlats [1640-1695/6]: Buda ostroma, 1686, papír, rézkarc és rézmetszet, lt. sz.: 93.18., másodpéldány). Rengeteg azonosítatlan mesterű röplap született az 1686-os ostromról, s többnyire keveredtek rajtuk a veduta és a csatakép jellegzetességei. Gyakran átvettek egymástól sikeres megoldásokat, motívumokat, részleteket, ilyenek voltak például Justus van der Nypoort (1625-1694) kompozíciójának staffázsalakjai (Buda látképe ágyúállásokkal, 1686, papír, rézkarc és rézmetszet, lt. sz.: 3734.). Sok a madártávlati ábrázolás is, s gyakran részletesen bemutatják az ostromló hadak állásait. A magyarázószöveg sem marad el az esetek többségében, akárcsak a több nézetből való bemutatás. Ezek az ábrázolások egy sajátos XVII. századi grafikai műfaj példái, s a következő évszázadban egyre ritkábban fordulnak elő. Buda ostroma, 1686. Ismeretlen holland mester rézkarca (röplap). MNMTKcs, lt. sz.: T.128. 176