Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Basics Betarix: A budai várpalota ostromainak ábrázolásai 169-184

ció volt, vagy röplap, ahol a metszet alatt szöveges részt helyeztek el, a kép kiegészítése, magyarázata céljából. A veduta, a látkép jellegzetes műfaja is alkalmas volt ostromok ábrázolására, alkalmazták is gyakran, azzal a sajátos megoldással, hogy a helyszínt madártávlatból, a csatajelenetet pedig szembenézetből mutatták be ugyanazon a kompozíción belül. Művészi szempontból legalább olyan sokfélék voltak a grafikák, mint a megfogalmazás technikája tekintetében, azaz az egyszerű katonai felméréstől kezdve a mozgalmas, a képtípus előzményeinek eredményeit összegző és használó csataképig sokféle változattal találkozhatunk. Az előbbiek típusába tartozik Louis Nicolas d'Hallartnak (XVII. század második fele), Miksa Emánuel bajor választófejedelem főhadsegédének Michael Wening (1645-1718) bajor rézmetsző által sokszorosított rajza. A felszabadító seregek hadállásait az 1686 szeptemberének végére kialakult katonai helyzetnek megfelelően láthatjuk, a várpalota déli szárnya madártávlatból, a Gellérthegy irányából lett lerajzolva, az ostromló seregek állásait pontosan megjelenítve {Buda ostroma délről, 1686, papír, rézkarc és rézmetszet, lt. sz.: T.3928.). Ez a darab azonban csak egy abból a huszonkét lapból álló sorozatból, amely a bajor seregek 1686. évi hadmozdulatait dokumentálta. Van közöttük olyan is, amely felülnézetből ábrázolja a Dunát, a két partján elterülő városokkal, s a csapatok hadállásaival (Buda ostroma az ostromló csapatok hadállásaival, rézkarc, lt. sz.: 54.165.). A teljes felülnézet sokkal alkalmasabb volt az ilyen jellegű és célú rajzokhoz, ezért a hadmérnökök gyakran alkalmazták. Nemcsak a név szerint ismert udvari művészek, mint D'Hallart és Wening, de sok, ma már nem azonosítható mester is. Kivétel nélkül a felülnézetből való bemutatás módszeréhez folyamodtak, térképszerűen ábrázolva a helyszínt, pontosan bejelölve a csapatok elhelyezkedését, s csaknem minden esetben szöveges résszel is ellátva a rajzot, gyakran betűkkel jelezve a hadtesteket, épületeket, folyókat, hegyeket, majd alapos magyarázattal föloldva a betűjeleket. Egy másik hadmérnök, a császári szolgálatban álló luccai Giovanni Domenico Fontana (műk.: XVII. század vége) madártávlati ostromképe (Buda ostroma északról, 1686, papír, akvatinta, lt. sz.: 58.234/1-3.) több mint a szokásos mérnöki rajzok. Az építészeti részletek, a csoportfűzés, a mozgalmas és monumentális kompozíció jelzi, hogy Fontana nem volt híjával művészi képességeknek. Nem véletlen, hogy a későbbiekBuda ostroma, 1686. Ismeretlen mester rézkarca. MNMTKcs, lt. sz.: T.106. 173