Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Kedves Gyula: A budai vár szerepe az 1849. évi tavaszi hadjáratban 161-168

3.3.1. August von Pettenkofen: Budavár visszafoglaló ostroma északnyugatról, 1849. május 21-én. volna április végén is. Ezt azonban előre nem lehetett látni, a magyar tervezés alapja április végén a jelentős erősítések bevárása volt, amelyre a politikai vezetés határozott ígéretet tett. Maga a döntés tehát, amely a vár ostromához vezetett, nem kárhoztatható, sokkal okosabbat abban a helyzetben nem lehetett volna tenni. A hadművelet végrehajtásában azonban már jócskán mutatkoztak hibák. Ezúttal rosszul működött a magyar felderítés, illetve annak kiértékelése. A feldunai hadsereg vezérkara nem tudott arról, hogy a budai várat, ezt a harmadrendű erődöt nagyon komolyan megerősítették. Azt ugyan tudták a magyar táborban, hogy a vár parancsnoka Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy lett, aki a császári-királyi hadsereg egyik legalaposabb műszaki képzettséggel rendelkező tábornoka volt, s 1848 tavaszáig az aknászkar élén állt. Ez már önmagában figyelmezető jel kellett volna legyen, de a magyar vezérkar ebből inkább azt a téves következetést vonta le, hogy akár a kapitulációra is rábírható lesz, hiszen magyarországi születésű, s a reménytelen helyzetben így talán könnyebben hajlik majd a megegyezésre. Hentzi azonban nagyon alapos munkával védhető állapotba hozta az erődöt. Carl Trattnem von Petroza mérnökkari ezredes a védművek kiépítésében és felújításában segítette, míg Joseph Dietrich von Herrmannsberg tüzér vezérőrnagy a tüzérség megfelelő telepítésével. Az első jelzés a vár megerősítéséről a hadügyminiszteri tárca ideiglenes átvételére Debrecenbe Pesten át utazó Klapkától jutott el a hadsereghez (de a május 2-án írott levél már csak Buda alatt került Görgei kezébe). Május 4-én bontakozott szét az L, II. és III. hadtestből, valamint Kmety hadosztályából álló ostromsereg a vár körül. A

II. hadtest a Gellérthegy mögött táborozott, s a vár déli része volt támadási iránya. Az I. hadtestnek a nyugati falszakaszt kellett támadnia, a III. hadtestnek pedig az esztergomi rondellát (akkor IV. számúnak nevezték) és az északi falszakaszt. Kmety hadosztálya a Vízivárost szállta meg, s feladata a Lánchíd és a Vízikapu között húzódó védművek elfoglalása volt, amivel a vár vízvezetékét is birtokba vehette volna. Ez utóbbi szakaszon történt az első magyar roham is, még 4-én, szinte menetből. Az élen rohamozó 10. honvéd zászlóalj olyan erős tűzbe került, hogy állományának harmadát elveszítette, s maga Kmety is megsebesült. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyszerű rohammal nem lehet elfoglalni a várat, szabályos ostrom165