Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Kedves Gyula: A budai vár szerepe az 1849. évi tavaszi hadjáratban 161-168

lehetséges lett volna az ellenfél teljes kiszorítása az országból, további részgyőzelmek aratása. De döntő vereséget mérni egy ilyen túlerővel rendelkező ellenfélre - még akár Bécs elfoglalásával is, amelyre pedig alig volt esély - lehetetlen. Ez esetben pedig hiábavaló a magyar előrenyomulás, mert csak saját magát fenyegeti vele, hiszen a túlerejű ellenséges seregtestek között, messze a saját utánpótlási bázisoktól, előbbutóbb olyan helyzetbe kerülne, amely katasztrofális vereséget eredményezne. Egy meghatározott, reális cél nélküli előrenyomulás az igazi erőpazarlás. A magyar támadás további folytatásához el kellett érni legalább a létszámviszonyok kiegyenlítődését és az ellátási bázisok előrevonását. Mert a magyar győzelmeknek az is következménye volt, hogy a császári csapatokat visszavetette ellátási bázisukhoz, ugyanakkor a magyar utánpótlási vonalak nagyon megnyúltak. Amíg a császári hadvezetés támaszkodhatott a jóval fejlettebb ausztriai és nyugat-magyarországi közlekedési hálózatra (Pozsonyt és Sopront vasútvonal kapcsolta már a birodalom belső területeihez!), addig a magyar utánpótlás csak úttalan utakon araszolhatott a messzi Tiszántúlról Komárom felé. A legfontosabb magyar közlekedési csomópont - Buda a Lánchíddal, az egyetlen magyarországi állandó Duna-híddal - pedig ellenséges kézen volt. De hogyan csappant így meg a magyar fősereg létszáma? Előrenyomulása közben - ahogy korábban a császári haderőnek is - helyőrségeket kellett hátrahagynia, illetve kisebb-nagyobb csapattesteket kikülönítenie (elvezényelni). Utóbbiakat elsősorban a Felvidéken, hogy biztosítsák a terület újbóli bekapcsolását az ország vérkeringésébe, és hogy fedezzék az előrenyomuló hadsereg oldalát. Ebben az időben jelent meg ugyanis az északi megyék területén, a galíciai helyőrségekben felszabaduló katonaságból összeállított, Vogel altábornagy vezényelte császári hadtest (mintegy 7800 ember 24 löveggel), amely komoly bonyodalmak okozására lehetett volna képes. Egy teljes hadtestet, Aulich Lajos tábornok II. hadtestét (kiegészítve az Asbóth-hadosztállyal) Pesten kellett állomásoztatni Budavár császári várőrségének féken tartása miatt. Ebből a 10 510 emberből és 48 lövegből álló csoportosításból nyilvánvaló, hogy 5-6 ezer embernél többet nem lehetett a fősereg támadásához felhasználni, s ez is komoly veszéllyel járt volna egy esetleges jól előkészített császári kitörés esetén. Akárhogyan is osztunk-szorzunk, a honvédsereg nyugati offenzívájához más hadszínterekről, illetve a tartalékok mozgósításával kellett előteremteni a szükséges erőt. Erre volt is remény, s Rohn Alajos: Pest bombázása, 1849. május 13. Papír, színezett litográfia. Megjelent a Hölgyfiitár 1850.11. kötetének július 1-i száma mellett. 163