Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT KATONAI ERŐDÍTMÉNY - Kedves Gyula: A budai vár szerepe az 1849. évi tavaszi hadjáratban 161-168

KEDVES GYULA A BUDAI VÁR SZEREPE AZ 1849. ÉVI TAVASZI HADJÁRATBAN A főváros birtoklása mindig is elsőrangú politikai jelentőségűnek számított a mindenkori hatalom számára, így volt ez Magyarországon is, ezért nem csodálható, hogy 1848—49 fordulóján a forradalmi erők, de még inkább a császári-királyi hadvezetés fokozott érdeklődéssel fordult a magyar főváros felé. Utóbbi egyenesen hadműveleti középpontjának jelölte ki, birtokba vételével egyúttal a forradalmi erők végső megsemmisítését is remélve. Nem véletlen különben, hogy az 1849. január 2-án Pesten összeülő magyar haditanácsban - amelynek az elkövetkezendő időszak hadműveleti tervének irányát kellett kijelölnie - politikailag vált hangsúlyossá az a vélemény, amely szerint semmi szín alatt nem lehet a főváros harc nélküli feladásába belemenni. Csány László teljes hatalmú országos kormánybiztossal szemben a katonák viszont egyértelműen csak a katonai szempontokat érvényesítve elérték, hogy a magyar erők összpontosításának érdekében feladják a fővárost. Amint a honvédsereg erői lehetővé tették az ellentámadást, a magyar haditervek legfőbb kérdése a főváros visszafoglalása lett, igazából csak ennek mikéntje volt kérdéses. A magyar fősereg tavaszi ellentámadása a császári hadvezetés számára - de az európai közvélemény számára is - hihetetlen eredményt produkált: ütközetek és csaták sorozatában verték meg a császári-királyi csapatokat. Azt is hozzá kell tennünk azonban, hogy a március 30-i egri haditerv eredeti célkitűzését - a főváros visszafoglalását - nem sikerült első nekifutásra elérni. Az isaszegi győzelmet követően április 7-én Gödöllőn ült össze Kossuth Lajos és a hadsereg vezetése, hogy döntést hozzon a további hadműveletekről. Kossuth a fővárosba szorult császári fősereg elleni frontális támadást erőltette, hogy a politikai cél - a szabad Pest-Buda - minél hamarabb elérhető legyen. A katonáknak azonban ismét sikerült józanabb, nagyobb előnyökkel kecsegtető tervet elfogadtatniuk. A komáromi hadművelettel olyan helyzetbe hozták a császári hadvezetést, hogy - ha nem akart csapdába esni, s ezáltal döntő vereségnek kitenni főerőit - fel kellett adnia nem egyszerűen csak a magyar fővárost, de ki kellett ürítenie az ország központi területeit is. Tehát magyar oldalon a katonai szempontok háttérbe szorították a politikai igényeket. Ugyanakkor a császári hadvezetésben is megváltozott a fővezér személyével együttesen a gondolkozásmód. Alfréd von Windisch-Grätz tábornagy leváltását követően Weiden táborszernagy mindenekelőtt a katonai szempontokat figyelembe véve döntött a magyar főváros feladásáról és csapatainak Pozsony térségében történő összevonásáról. Legfőbb törekvése a megtépázott császári-királyi alakulatok rendezése, seregtesteinek összevonása lett, hogy alkalmassá tegye őket a magyar csapatok Bécs ellen várható támadásának feltartóztatására legalább addig, amíg az egyre türelmetlenebbül sürgetett orosz segítség megérkezik, vagy jobb esetben maga az orosz intervenció bekövetkezik. S valóban, a magyar hadvezetés komolyan számolt a hadművelet nyugati irányú továbbfejlesztésével, 1849 májusában a harcok súlypontja mégis a magyar főváros térségébe került. Ebben pedig megint csak elsősorban katonai szempontok voltak a meghatározóak, nem elhanyagolva persze a politika kívánalmait sem. Jelen tanulmány arra keresi a választ, milyen körülmények között került sor a budai vár ostromára, milyen okok eredményezték azt, hogy a főváros magyar seregek általi birtoklásának már katonai jelentősége is lett, emellett az ostrom néhány sokat vitatott, nemegyszer eltorzított „rejtélyéről" is igyekszik fellebbentem a fátylat. 1849. május derekán már egy egész ország várta türelmetlenül a híreket Budavár bevételéről. A közvélemény - függetlenül politikai vagy katonai szempontoktól - egyértelműen a sikeres tavaszi hadjárat méltó 161