Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Ujváry Gábor: A budai királyi palota a "neobarokk társadalomban" : a palota és a nagypolitika a két világháború között 105-124

[...] A miniszterelnökkel megállapodásunkhoz híven aznap este találkoztunk a Szent Korona óvóhelyén. Ott fogadalmat tettünk a titok megőrzésére, majd - a normális viszonyok közötti szokásos közjogi formalitások mellőzésével - kiemeltük a Szent Koronát a ládából, hogy az előre elkészített helyen elássuk (351.). [...] az elismerés hangján kell megemlékezzek arról a körültekintő, minden részletre kiterjedő szolgálatról, amelyet a koronaőrség parancsnoka, Pajtás Ernő ezredes, vitéz Vály István alezredes, Borbély János alhadnagy, Horváth Kálmán főtörzsőrmester és Kapéter József törzsőrmester mind az előkészítés, mind a keresztülvitel folyamán kifejtett. Ennek köszönhető, hogy a Szent Koronát úgy sikerült az óvóhelyről kivinni, mondhatnám, kicsempészni, hogy az óvóhelyről kivezető folyosón és annak ajtajánál szolgálatot teljesítő személyzet nem fogott gyanút, és így a történtekről a beavatottakon kívül tudomást senki sem szerzett. A Szent Korona november 4-ig volt elásva. Ekkor azt, a hatalmat időközben magához ragadott Szálasi Ferenc kívánságára és intézkedésére koronaőr társamnak a királyi várba kellett vitetnie. Nem érdektelen talán a koronaőr társamtól később nyert információ alapján megemlítenem, hogy az eskünek a Szent Koronára való letételének - általa erősen ellenzett - gondolata Szálasi Ferenc részéről először a nála mint miniszterelnöknél október 28-án este 7 órakor tartott értekezleten merült fel. [...] Az eskütétel után a Szent Korona úgyszólván csak órákra került vissza az óvóhelyére, mert a harctéri helyzet miatt Szálasi Ferenc miniszterelnök hirtelen elhatározására 6-án délután 2 órakor a többi koronázási jelvényekkel együtt - a palást kivételével - szinte váratlanul Veszprémbe szállíttatott, ahol a Nemzeti Bank bombatámadás és betörés elleni biztos óvóhelyén helyezték el. Az elszállításnál mint lábadozó beteg jelen voltam, mert a ládának pecséttel való ellátását egészségem rovására sem akartam elmulasztani. Örökké emlékezetes marad számomra különösen az a (352.) pillanat, amikor koronaőr társam imára kulcsolt kézzel a Mindenhatóhoz intézett hazafias fohásszal indította útjára a nemzeti ereklyéket tartalmazó ládát, melyet betegen már ezért sem kísérhettem el szomorú emlékezetes útjára" (353.). 41. HERCZEG, 1992,70-71. 42. KÓKAY, 1997,222-242. - Részletek Szabó 1945. január-februári pro domo feljegyzéseiből: Január 8-án a palota értékeinek és a múzeumok anyagának az Ezüstkamrában és a fehérneműkamrában történő elhelyezéséről írt. Az Ezüstkamra a jelenlegi Országos Széchényi Könyvtár épületének negyedik szintjén volt kiépítve és Jelentőségénél fogva ez volt a királyi palota egyetlen belső helyisége, amelynek biztonságáért a testőrjárőrökön kívül az udvarlaki őrség is külön őrhely felállításával felelős volt (247.). [...] A v[ár]k[apitány]. legsürgősebb és azonnali feladataira vonatkozólag az alábbiakat jelölte meg: 1. A Kir. Vár különböző termeiben még ott levő műtárgyak, képek, szőnyegek, dísztárgyak összegyűjtése és biztos, zárható helyen való összegyűjtése. 2. Az Erzsébet Múzeum és Kir. Vár múzeuma értékes, muzeális anyagának összegyűjtése és elhelyezése" (222.). (A két múzeum a jelenlegi D épületszárny földszintjének Dunára néző helyiségeiben volt berendezve.) Január 10-én Szabó elrendelte, „hogy a könyvtár értékesebb néhány könyve, kódexe az ezüstkamrába helyeztessék, továbbá hogy a szertartási termek és lakosztályok értékesebb bútordarabjai viszonylag biztonságosabb helyen tároltassanak" (224.). Január 14-én: „A Kir. Várban elhelyezett német katonai elsősegélynyújtó hely tábori kórházzá szerveztetett át". A

II. és I. alagsori folyosókon: ehhez átadás-átvételi elismervény ellenében rendelkezésre bocsátották „a szertartási termekből felszedett futószőnyegeket, a folyosórészek elrekesztésére egyszerű, értéktelenebb függönyöket és takaróul ablakvédőket" (226.). Január 19-ére virradó éjjel a katonai kórház parancsnoksága az I. alagsorban lévő, lezárt díszruha-raktárt erőszakkal kinyitotta és igénybe vette. Az itt tárolt képeket, tükröket, műtárgyakat az ezüst-, porcelán- és fehérneműraktárban helyezték el. Giebe alezredes a „helyiségek igénybevételének jogosultságánál a következő sorrendet állapította meg: 1. sebesült katonák, 2. egészséges harcosok, 3. műtárgyak és egyéb eseteknek érdeke" (227.). Január 22-én a várkapitány azon méltatlankodott, hogy „főleg a német katonák a tilalmi táblákon, melyek azonnali halálbüntetéssel fenyegetnek, mosolyognak és azokat nem tartják tiszteletben. Ilyen körülmények között a Kir. V[ár]k[apitányság]-ot a helyiségek épségéért és az abban lévő tárgyak biztonságáért semminemű felelősség nem terhelheti" (228.). Február 5.:, A Kir. Vár 3 db nagy értékű műtárgya, éspedig a krisztinavárosi szárny lépcsőcsarnokában lévő 2 db csataképet ábrázoló gobelin és Benczúr Millenáris hódolat című képe még eredeti helyeiken vannak, illetve a Benczúr-kép a földszinti lakosztály ideiglenesen képraktárnak kijelölt helyén van. Ezeknek az ezüstkamrában való elhelyezésére kiadott rendelkezést újólag megismételtem. [...] A krisztinavárosi szárny belövési veszélye annyira fokozódott, hogy az életveszély elhárítása, illetve csökkentése végett ezen szárnyban való közlekedés a katonai parancsnokság által eltiltatott és ezen rendelkezés végrehajtása végett ezen szárny bejáratainál állandó katonai őrszem áll. Ennek következtében a Benczúr-képnek még a megközelítése is lehetetlenné lett téve. Mindhárom műtárgy elszállítására az aránylagosan nyugalmasabb időket kell bevárni" (232.). Február 7-én Lorenz Károly egyházfí a sekrestye feltöréséről tett jelentést, a várkapitány „a kamrában elhelyezett miseruhákat és kegytárgyakat feldúlva találta. Hiány vagy számottevő kár egyelőre nem volt megállapítható. A kápolna belső terét német katonaság istállóul használja, abba lovakat állított be" (232.). 43. UNGVÁRY, 1998,150. 44. Dokumentumok a budai vár 1945. évi ostromáról. Közzéteszi: KÓKAY, 1997,229-230. -Az Ezüstkamra sorsáról: KÓKAY, 1997, 232.: „Az ablakszerkezet és összezúzott spaletta a kamrákban elhelyezett műtárgyakban, képekben, porcelánban számottevő, jelentős kárt tett. A kár részletei és a kárt szenvedett műtárgyak sérülésének vagy elpusztulásának mértéke, egyelőre, a teljes átrendezés előtt, nem állapítható meg." 121