Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Ujváry Gábor: A budai királyi palota a "neobarokk társadalomban" : a palota és a nagypolitika a két világháború között 105-124

15. Magyar Cserkész, 10. sz., 1920. november 15. 16. Vitézek és Gazdák Lapja, 1929. december. 17. A kápolna történetének korabeli - kissé sajnos keszekusza, a lényegtelent a lényegestől megkülönböztetni nem tudó - leírása: UXA, 1934. A szerző szerint a XIX. század végi, XX. század eleji átalakítások során a kápolna hátrányára változott: „Az átalakítások forgatták ki eredeti mivoltából (229.), [...] kevesebb magyar vonatkozással bírt, mint annakelőtte" (231.). „Nagy felelősség terheli Hauszmann Alajost, hogy ezen alaprajzában is megcsodálható kápolnát [a Mária Terézia-korabeli eredetit - U. G.] lebontás előtt nem örökítette meg az utókor számára. Az új sz. Jobb-kápolna a réginél lényegesen kisebb és építészetileg igen egyszerű. Csak előkelő helye és értékes mozaikdíszítése válik ma előnyére (253.). A m. kir. udvari templom tulajdonképpen ma sem olyan fényes, mint a nemzet szentélyének lennie kellene. Azzal a rohamos technikai haladással, amely az építészetben megfigyelhető, egyáltalában nem fejlődött tovább és ma is Ferenc József alatt nyert állapotát tükrözi, az azóta természetszerűleg beállott romlással" (232.). A főhercegi sírboltról a következőket írja: „A sírbolt különben csak a fenséges család [a Habsburg-család - U. G.] engedélyével tekinthető meg, amit azonban a titkárság szívesen megad. Ájtatoskodásra Mindszentek délutánján 3-tól estig és Halottak napján kb. délig szokott nyitva lenni. A hívők és testületek ilyenkor és alkalomszerűleg róják le kegyeletüket a nemzet nagy halottai előtt, akiknek hamvai a magyar királysírok helyett lakoznak a m. kir. udvari és várplébánia-templom főhercegi sírboltjában" (262.). 18. Például az 1938. évi körmenet leírását lásd: Körmenet, 1938. „A Szent István-napi országos Szent Jobb körmenet Budapesten a budai várban reggel 8 órakor. A körmenetet bevezető egyházi szertartás reggel 8 óra 15 perckor kezdődik a Szent Jobbról nevezett királyi és udvari várplébánia templomban, ahonnan a körmenet 8 óra 30 perckor indul Serédi Jusztinián dr. bíboraok érsek, Magyarország Hercegprímása vezetésével és a Palotasoron, Szent György-téren, Szent György-utcán, a Dísz téren, a Tárnok utcán át a budavári koronázó főtemplomba vonul, ahol a körmenetet vezető Hercegprímás ünnepi nagymisét és szentbeszédet mond." Az ünnepi szentmise után kissé más útvonalon, de a végén a „Dísz téren, Szent György-utcán és téren, Palotasoron át a Szent Jobb őrzési helyére vonul vissza, ahol az ünnepséget a szokásos könyörgések fejezik be". A Szent Jobb-körmenet koreográfiáját pontosan meghatározták. Két csoportban indultak az ünneplők: az elsőben az iskolák, a leventék, a kongregációk, az egyesületek, valamint a budapesti és a vidéki plébániák (Körmenet, 1938,14.), a másodikban a hivatalosak, így a lovas rendőr díszszakasz, az apácák, a katonák, a kispapok, a szerzetes és a világi papság, a Szent Jobb kísérőiként a tudományegyetem tanácsa, valamint Budapest polgármestere és 5 főtisztviselője, a koronaőrség sorfala között, utánuk a Szent Jobb őre, az apátok, a prépostok, a prelátusok, a püspökök, az érsekek, a pápai nuncius, a Hercegprímás, a Kormányzó és kísérete („két oldalt alabárdos és lovas testőrség"), a királyi hercegek, a miniszterelnök a felső- és a képviselőház elnökével, a miniszterek, a két koronaőr, a királyi kúria, a közigazgatási bíróság, a legfőbb állami számvevőszék elnökei, a kabinetiroda főnöke, a honvédség és a vezérkar, a tábornokok, az altábornagyok, a IV. fizetési osztályba sorolt polgári tisztviselők, a miniszteri osztályfőnökök, a kúriai tanácselnökök, a főispánok, az országgyűlés mindkét házának tagjai, a minisztériumok, a törvényhatóságok, a vitézek küldöttei, majd: „Népviseletek (Gyöngyös bokréták)" [...]. „Öltözet: díszmagyar. Akik díszmagyarral nem rendelkeznek, nemzeti viseletben, vagy zsakett - cilinderben jelennek meg. Katonatisztek részére: renden és soronkívüli dísz. Nagykeresztek szalagjai viselendők" (Körmenet, 1938,15-16.). 19. Körmenet, 1938, 6., 7. Ekkor is szigorúan előírták azonban, hogy ki, mikor tekintheti meg a Szent Koronát. A „hivatalosokon" kívül az egyszerű érdeklődők augusztus 16-án 11 és 13 óra, valamint 15 és 19 óra, 17-én pedig 11 és 13.30, illetve 15 és 19 óra között juthattak be a márványterembe. 20. AJTAY, 1938. - Még egy jellemző híradás a Magyar Cserkészből (1. sz., 1938. szeptember 1-15.), a Végre én is láttam a Szent Koronát című cikkből: A látogatóknak három órát kellett sorban állni, míg a teret lezáró rendőrkordonhoz jutottak a Szent György téren. „Üvegmennyezetű, hatalmas előcsarnokon keresztül érünk a színes márványfalú ruhatárba. Az egyik sarokban haragos, sötétzöld délinövények karjaiban ott betyárkodik vidám fehérséggel a »Libatolvaj«, Jankovich Gyula kararai márványszobra. Átérünk a Munkácsy szobába s innen keresztül a fehér márványterembe. [...] A hatalmas ezüstcsillárokból áradó fény, sziporkázva, villogva törik meg a velencei kristályok ezernyi fürtjén. Vakító, fehér, puha fényözön vonja be a gyönyörű oszlopos elefántcsontszínű falakat. [...] Hármas sorokba rendeződünk. Mint a szobrok [...] kemény merevségben négy alabárdos az ünnepi dobogó mellett. S a dobogón elöl, nehéz vörösbársonnyal bevont emelvényen aranyszegélyű bíborvánkoson ott fekszenek a kincsek, a szent klenódiumok. Baloldali párnán a kard, a csillogó országalma és a [...] jogar. Középütt nyugszik a titokzatos, bágyadt fényű Szent Korona. [...] A következő percben már a Habsburg termen vonulunk keresztül. A terem óriási középső ablaka feltárva. Kint az alulról felvillanó reflektorok bársonyos, világoskék függönyt húznak a csillogó fénypontokkal teleszórt Pest képe elé." A Savoyai-szobor vörös neonfényben úszott. „A visegrádi szobán keresztül, a királyi palota udvarára vezető boltíves kapun át érünk a szabadba", ahol aznap este Szent István-ünnepi tűzijáték is volt. 21. KOLLÁNYI, 1990,45.; BODOR, 1992. 22. A palota külső és belső képének kiváló összefoglalását adja: CZAGÁNY, 1966,40-135. 23. Ennek leírása: HORTHY, 1990,146-152. 24. A vitézavatásokról: A tízéves, 1931,81-118. - Ismét csak a korszak „neobarokk"-úri társadalmának jellemző szokásait, szertartá117