Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Ujváry Gábor: A budai királyi palota a "neobarokk társadalomban" : a palota és a nagypolitika a két világháború között 105-124

sait és hangnemét szemléltetendő, néhány, a palotához kapcsolódó szemelvény a kötetből: 1921. május 22-én volt a törzskapitányok eskütétele, ők voltak az elsők, akiket a kormányzó, mint a vitézek főkapitánya „szűkebb munkatársaiul" maga mellé vett (81.). „Szűk körben, csendben, de annál jelentőségteljesebb bensőséggel folyt le az első ünnep. Gyönyörű május vasárnap reggel a Királyi Várpalota Szent Jobbról elnevezett kápolnájában. A padsorok két külső oldalán és mögött egy szakasz testőr állt. A padsorok között a már kiválasztott vitézek, hadviselt, sudár magyarok, a mellükön arany, ezüst vitézségi éremmel, ragyogó kitüntetésekkel. A szentély két oldalán, arccal egymás felé hat-hat alabárdos testőr díszben. [...] A szentélyben, az oltár és a szentély bejárata közt középen kerek esküasztal, rajta avatási jelvények, pajzs, kard és emlékkönyv." A nyolc törzskapitány (köztük Magasházy László őrnagy, az első szárnysegéd) „egyvonalban áll, arccal az oltár felé, a szentély előtti térségen". Gyarmathy János tábori lelkész mondott misét, utána áldó imát. „A Főszéktartó háromszor megkongatja a díszkarddal a pajzsot, jelezve, hogy az eskütétel szertartása megkezdődött. A Vitézek Főkapitánya: Horthy Miklós az esküasztal elé lép[...], kezébe veszi a díszkardot és hüvelyében, földhöztámasztott heggyel, függőlegesen a test közepe előtt tartja. A Főszéktartó a pajzsot felsőteste balfele előtt, függőlegesen tartva elmondja üdvözletét [...] (82.). Nagy Pál altábornagy, a Főkapitány helyettese »Eskühöz« vezényel. [...] Következik a legmeghatóbb pillanat, az eskütétel. A tábori lelkész felolvassa az eskü szövegét, a törzskapitányok lassan, emelt hangon mondják utána az eskü szavait. »Eskütől« vezényli a Főkapitány helyettese, majd újra vezényel: »Térdre«. A Vitézek Főkapitánya a kivont díszkarddal megérinti a törzskapitányok jobb vállát, e szavakkal: »Hadúr nevében vitézzé ütlek!« A főkapitány helyettese ismét vezényel: »Fel!« A törzskapitányok felállanak, a Főkapitány bal mellére tűzi a vitézi jelvényt. Ezalatt egy baritonista orgonakíséret mellett énekli el a Magyar Hiszekegyet. Utána a Himnusz következik, s a szertartás befejezést nyert" (84.). Az első ünnepélyes avatás 1921. augusztus 21-én, vasárnap volt a királyi várkertben (86.). „A kiválasztottak íme ott állnak az üvegház melletti lépcsőzet alján elhúzódó teraszon, egymásnak szembeforduló sarokban. A lépcsőzet két íve közé ékelt medence előtt felállított emelvényen az egyházi, katonai és más közéleti előkelőségek foglalnak helyet. Velük szemben, a terasz másik végén pálmáktól szegélyezett oltársátor áll. A vitézek négyszögén kívül a meghívott vendégek, a térre nyíló székely ház erkélyén pedig a Kormányzó és József királyi herceg családja helyezkedtek el." A kormányzó reggel 9-kor érkezett tengernagyi egyenruhában, kíséretében miniszterekkel, élükön Bethlen István miniszterelnökkel. Mellette József és József Ferenc főherceg, majd a katolikus főpapság, élén Csernoch János bíboros hercegprímással, a többi keresztény egyház főpapjai, nemzetgyűlési képviselők s a törvényhatóságok képviselői. Ezután P. Zadravecz István tábori püspök buzdította a vitézeket a szószékről, hogy „ezután nem a kardnak és ágyúnak, hanem a léleknek és a szorgalmas kéznek munkájával iparkodjanak az országot felvirágoztatni". Melles Emil görög katolikus esperes, Raffay Sándor luteránus püspök, Keresztes Sámuel református esperes is megáldotta őket, majd „az áldó imák elhangzása után az ünnep legkiemelkedőbb mozzanata: a vitézzé avatás szertartása következett. A Kormányzó, József és József Ferenc kir. hercegek társaságában, a miniszterektől és a Vitézi Szék tagjaitól kísérve átvonult a tér másik oldalára, ahol az oltár előtti emelvényen helyezkedett el. Az emelvényen álló esküasztal (88.) leterítve a Vitézi Rend címerével ékes terítővel, rajta feszület, biblia, kehely és eskükönyv. Az avatási szertartás kezdetét harsonaszó jelzi. Az ünnepi csendben a kormányzó, mint a Vitézek Főkapitánya, magasztos beszédet intéz a vitézekhez. Hangsúlyozza, hogy a mi diadalmas fegyvereinket soha senki le nem győzte. Amikor a forradalmat bélyegzi meg, ökölbe szorulnak a fehér kesztyűs kezek, amikor pedig folytatja, minden szív erősebben dobban: »Én pedig örökké égő oltárt emelek, amikor a nagy háború legjobbjait hozzákötöm a haza rögéhez«". A következőkben a Vitézi Rend célját állapítja meg. [...] „Egek kárpitjáig törő, zúgó éljenzés fogadja a szózatot." Ezután Igmándy-Hegyessy Géza testőrőrnagy, törzskapitány fölolvasta az avatandó vitézek nevét, majd vitéz Gálocsy Zsigmond tartalékos főhadnagy, főszéktartó megnyitotta a szertartást. A díszkardot átnyújtotta Nagy Pál főkapitány-helyettesnek, aki azt továbbadta a kormányzónak. „A vitézek esküre emelik a kezüket és lassan, tagolva mondják vitéz Nagy Pál után az eskü szavait" (a kötetben itt kenetteljes leírás következik ennek jelentőségéről; 90.). „Most a vitézek soronként letérdelnek a Kormányzó előtt, aki jobb vállukat megérintve a díszkarddal, e szavakkal üti vitézzé őket: »Hadúr nevében vitézzé ütlek«. A vitézavatás után a jelvények feltűzése következik. A felejthetetlen ünnep vitéz Nagy Pál felhívására, a Kormányzó éltetésével és a Szózat hangjaival fejeződik be" (91.). 1931. május 30-án, szombaton a Vitézi Szék hódolatát fejezte ki a Kormányzó előtt. Ez díszközgyűléssel kezdődött, majd a Vitézi Szék tagjai „átvonultak a királyi palota márványtermébe. A történelmi emlékű, pompás terem megtelt az ország minden részéből egybegyűlt díszruhás vitézi küldöttségekkel [...] (166.). Feszes vigyázzállásban, néma csendben álltak a vitézek, amikor Uruk, Főkapitányuk megállt előttük, hogy a Vitézi Rend hódolatát fogadja. A remek terem sima sárga márványfalai visszhangozták az egyszerre kirobbanó, hatalmas éljent." Vitéz Hellebronth Antal főkapitány-helyettes olvasta föl Gyula diák [azaz vitéz Somogyváry Gyula - U. G.] hódoló üdvözletét; majd a vitézekkel együtt megismételték az eskü utolsó sorait, utána Hellebronth „átnyújtotta a Főméltóságú Úrnak az összes vitézek aláírásával ellátott, remekbekészült, kódexszerű kiállítású díszalbumot, az első jubileumi évtized emlékezetéül. 118