Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Ujváry Gábor: A budai királyi palota a "neobarokk társadalomban" : a palota és a nagypolitika a két világháború között 105-124

JEGYZETEK 1. SIKLÓSSY, 1931,332., 333. szerint a Közmunkatanács 1912. évi jelentése megállapította: „hogy Budavárát, mint szekesßvarosunk egyik legrégibb városrészét, különleges helyzete és múltja predesztinálják arra, hogy fejlődési irányának megállapításánál mostani jellege lehetőleg megőriztessék. [Kiemelések az eredetiben, a továbbiakban is - U. G.] E célból a következőket kell figyelembe venni: a Vár az uralkodónak és családjának székhelye: a Dísztérig tehát magánépítkezés nem lehetséges. A Vár ősidők óta ifőúri világ letelepülő helye is; a legkonzervatívabb városrész, ahol az utolsó félszázadban alig épült ház. Minthogy most nyugvópontra jutott a vár szabályozása, itt az ideje a múlt emlékei megőrzésének. [...] Most azonban remélhető, hogy a Vár, - amelyben eddig a palotatulajdonosokon kívül csak azok laktak, akiket élethivatásuk idekötött - mint a főváros legelőkelőbb része, vonzó erőt fog gyakorolni a pesti oldalról mindinkább kiszoruló vagyoni intelligenciára. Mivel ilyképpen a Várban magánépítkezések várhatók, szükséges a Vár és a várlejtő építési módjának specializálása. A Közmunkatanács tehát 1912-ben elvként kimondta, hogy a Várban a járda végleges szintjétől számított 21 métert meg nem haladó párkánymagassággal legfeljebb háromemeletes házakat szabad építeni." (332.) [...] 1928-ban ez tovább szigorodott: legfeljebb 15,5 méteres, kétemeletes épületet lehetett fölhúzni (333.). 2. Ahogy azt egy igazi budai lokálpatrióta az 1930-ban vagy 1931-ben megjelent, picike, szép külsejű, az illusztrációkat rövid kísérőszöveggel ellátó könyvecskében írta: „A múlt szeretete szellemi előkelőséget jelent. Szellemi arisztokraták tömörülnek össze Budavárába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a nyüzsgő Pestre. A hangos Pest élje a világváros zajongó életét, Budavára maradjon meg csendesnek, de energikusnak. Mert a vezetés innen történik. Itt székel az államfő, itt vannak a legfőbb kormányhivatalok és itt tömörül a diplomácia" (SZÜGYI, é. n., 4.). 3. HERCZEG, 1939,8. - Ugyanebben a kötetben Komis Gyula, a korszak legnevesebb és legelismertebb (kultúr)filozófusa - szintén sokak véleményével egyezően és talán Herczeghez hasonlóan szintén őszintén gondolva - hangoztatta: „Milyen történetformáló erő Magyarország sorsának intézésében Horthy Miklós, az államférfiú? E kérdésre a választ az ország húsz évvel ezelőtti és mostani helyzetének összehasonlítása adja meg. Milyen volt Magyarország a szörnyű összeomlás után? Területében agyoncsonkított, lelkében szétzüllesztett, a nemzetek társaságából kitagadott, fogvicsorgató szomszédjainak védtelenül kiszolgáltatott, [...] s csak ellenségektől körülvett, de bensőleg is meghasonlott és elszegényedett ország. Ma ellenben olyan állam, amely elrablott területének egy részét békés úton visszakapta, bensőleg megszilárdult, fegyelemben és rendben él, tekintélye tisztelet tárgya, [...] szomszédai már nem fenyegethetik lépten-nyomon megszállással, kultúrája és gazdasági élete egyre növekszik. Mindezért a maga munkája mellett vezérének, vitéz Horthy Miklós kormányzónak, hálás a magyar nemzet" (208.). 4. VU, 1919,13. sz. 5. SZERB, 1935. 6. Képes Krónika, 1919. október 3.: „Élet a Várban". 7. BANDHOLTZ, 1993,28, 29, 32, 75. (idézet: 32.). 8. BANDHOLTZ, 1993,171. 9. HORTHY, 1990,140. 10. HARSÁNYI, 1939,251. 11. HARSÁNYI, 1939,251-257. Lásd még ugyanebben a „tanulmány" kötetben: Gróf ZICHY Ráfáelné: A kormányzó felesége című írást. A grófnő - talán nem véletlenül - úgy vélte: feleség, anya és tapintatosság fogalmaiból rajzolódik ki Horthy Miklósné személyisége. Majd feltette a költői kérdést: „Milyen a Horthy Miklósné otthona? Itt háromról lehet szó. A Királyi palota, a XIX. század végén befejezett szárny azon lakosztálya, amelybe 1920-ban költözött, az a hely, ahol az év legnagyobb részét tölti. Igen nehéz ott az egyéniségnek érvényesülnie, mert a hivatalos ízléssel berendezett, aranyozásokkal bőven ellátott termek eleinte inkább kétségbeejtő ridegséggel veszik körül az embert. De ahogy hónapok és évek múltak, mindig emberibb lett ez a lakosztály és most nem lehet elképzelni helyet, ahol a vendég mindjárt otthonosabban érezné magát, mint a kormányzói pár szalonjában, amikor, teázáskor, a kormányzó is szakít magának egy órát pihenésre és miközben felesége kézimunkázik, ő pedig pasziánszot rak, végig lehet velük beszélni minden napi eseményt teljes őszinteséggel, abban a biztos tudatban, hogy soha egy szót félre nem értenek. A gödöllői otthon már természeténél fogva barátságosabb. [...] Az igazi otthon azonban a kenderesi magyar kúria. [...] Mind a három otthonban a virág uralkodik..." (212.). 12. Képes Vasárnap, 1938. október 30. 13. A „néptörvény" szövegét közli: KATONA, 1979, 394.: „1. §. A korona és a koronázási jelvények őrzésére vonatkozó korábbi törvényes rendelkezések hatályukat vesztik. A koronaőrök állása és tisztsége megszűnik. 2. §. A korona és a koronázási jelvények a miniszterelnök és a belügyminiszter őrzése alá tartoznak". 14. KATONA, 1979,394-398. A Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok őrzésének helyéről és az orállásról, III. fejezet: „8. §. A Szent Koronát a hozzátartozó drágaságokkal együtt az ország székesfővárosában, a királyi várpalotának ez idő szerint is erre a célra rendelt páncélkamrájában a m. kir. koronaőrség állandó őrállása mellett kell tartani, és szorgos és hűséges gondviseléssel őrizni. A Szent Koronát és a hozzátartozó drágaságokat más helyen és módon tartani és őrizni nem szabad, kivévén az 1715:XXXVIII. törvényben említett fenyegető veszély és szükség eseteit, amidőn az országgyűlés, avagy - halaszthatatlan esetben - a törvényesen kinevezett magyar királyi miniszterelnök intézkedik" (396.). 116