Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Varga Judit: Budapest élelmiszer-ellátása – vásárcsarnokok a századfordulón 87-101

///. A CSARNOKI RENDSZER DILEMMÁJA A városvezetés az átadást övező eufórikus hangulatból a csarnoki kereskedéssel szemben táplált reményei szertefoszlásával ocsúdott fel. 1904 szeptemberében már értekezletet kényszerült összehívni Halmos János polgármester elnöklete alatt, a főváros közélelmezési viszonyai, nevezetesen az élelmiszerek drágasága és az élelmiszer-kereskedelem előmozdítása tárgyában.

43 Kénytelenek voltak elismerni az áruhelyek bővítésének szükségességét (eredetileg 2636 db elárusítóhellyel kezdte meg működését az öt csarnok, ennek kellett volna kiszolgálni a vásárcsarnoki övezetben felszámolt 5196 árust foglalkoztató piacok közönségét), a bérleli díjak magas voltát, a meglévő, annak idején kevésbé átgondolt szabályok hiányosságait (pl. tilos volt villamoson vagy bármely más közlekedési eszközön élő állatot szállítani).

44 A vásárcsarnok-bizottság előterjesztésére 1905-ben a hatósági közvetítők működését behatároló szabályrendelet megváltoztatása került napirendre az illetékes tanácsi ügyosztály asztalán.

45 Az eredeti, megszorító intézkedés szerint a közvetítők saját számlára nem folytathattak üzleti tevékenységet. Közel tíz év tapasztalata azonban megmutatta, hogy az ország mezőgazdasági viszonyai és a vidéki termelő érdekei nincsenek összhangban a fővárosi érdekekkel. A gazdák nagyobb mezőgazdasági munkák idején vagy több haszonnal kecsegtető külföldi értékesítés alkalmával teljesen elmaradtak a budapesti piacról vagy legjobb esetben silány és selejtes árut küldtek fel a központi csarnokba. Amíg a vásárcsarnoki intézmény és a vidéki termelő között ki nem alakult a kölcsönös bizalom, addig rendszeres felhozatal hiányában a közvetítők eredményes munkál nem végezhettek. Hosszas megfontolás után, 1907-ben ideiglenesen feloldották a közgazdasági és közélelmezési érdekekre való tekintettel a közvetítők saját üzletkötéseinek tilalmai, de csak egyes termékekre vonatkozóan.

46 A párizsi és berlini csarnoki rendszer esetében mindez fordítva történt. A működés első 15-20 évében engedélyezték a saját számlára való vásárlást. Az 1854-ben létesített párizsi vásárcsarnokban egészen 1896-ig üzletelhettek a közvetítők. A londoni és a bécsi csarnokok hatósági közvetítőket egyáltalán nem alkalmaztak.

47 A Batthyány téri csarnok építése. Elbl és Pietch felvétele, BTM Kiscelli Múzeuma, 25.817 98