Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Varga Judit: Budapest élelmiszer-ellátása – vásárcsarnokok a századfordulón 87-101
VARGA JUDIT BUDAPEST ÉLELMISZER-ELLÁTÁSA - VÁSÁRCSARNOKOK A SZÁZADFORDULÓN I. BEVEZETÉS AZ ÉLELMISZER-ELLÁTÁS VÁLTOZÓ FUNKCIÓI A SZÁZADFORDULÓN Budapest a századforduló éveiben a világvárosi fejlődés útjára lépve 1 megteremtette a nagyvárosi élelmiszer-beszerzés korszerű formáit, a fedett, folyamatos és ellenőrzött áruellátást biztosító, rögzített árakkal és nyitvatartási idővel működő, építészetileg is kiemelkedő vásárcsarnokokat. Megjelenésükkel változást követelt a mindennapi bevásárlás addig megszokott rendje. Hatósági szabályokkal segítették az adásvétel kultúrájának mielőbbi meghonosodását a kofák lármás, vevőcsalogató, olykor-olykor molesztáló utcai viselkedése helyett. A szabad ég alól való árusítás csillogó palotákba költöztetése új korszak kezdetét jelezte a fővárosi közönség hétköznapjaiban. A szaksajtó és a napisajtó egyaránt cikkezett az elavult utcai piacok felszámolásának szükségességéről, az egyre növekvő fővárosi lakosság megváltozott igényének kielégítéséről. 2 A sajtóból az 1880-as évek vége felé kezdtek eltűnni a guggolós kofák uralta piacok sajátos hangulatát idéző megkapó, kedves leírások, a nagy kofaernyők alatti vagy éppen a gyümölcsös kosarak előtti kis regények pirospozsgás szakácsnéikkal és facér mesterlegényeikkel. Az ódon csengésű pest-budai piacnevek (Búzapiac, Szénáspiac, Káposztáspiac, Újpiac, Bomyupiac, Guggolós piac, Zsibárus piac, Halas piac, Hat székek, Nyolc székek stb.) korszakunkra már több évtizede kikoptak a használatból. Letűnt velük együtt az az egykor lármás sokadalom (csepűrágók, medvetáncoltatók, kardnyelők stb. világa), amelyet egy nagyváros a maga modern lüktetésével nem fogadhatott be. A későbbiekben a vásárcsarnoki intézmény válságával párhuzamosan, az 1900-as évektől újraéledtek a kofavilág iránt nosztalgiázó sajtóírások, melyek egyre nagyobb számban jelentettek érdekes témát a két világháború közötti időszak publicistái számára is. A városegyesítés részeként a Fővárosi Közmunkák Tanácsának irányításával rendezték az utcanevek és házszámozások korábbi áttekinthetetlenségét. 3 A 10 fővárosi kerületben működő összesen 44 élelmiszerpiac nyilvántartását többnyire az adott utca, ill. a tér nevéhez igazították. 4 Az egyesített főváros vezetése az európai nagyvárosok igazgatását követve egyre inkább a hatékony, kommunális szolgáltatásokra és beruházásokra kiterjedő, aktív várospolitikába, tudatos várostervezésbe kezdett. A csatornázás, vízszolgáltatás, közegészségügy, infrastruktúra kiépítése után, megkésve hozta létre a közellátás korszerű formáit jelentő vásárcsarnokokat. A város vezetésében bekövetkezett azon változások közé, amelyek során - Sipos András megállapítását idézve - a rendészetiadminisztratív városvezetést a szolgáltatásorientált városigazgatás váltotta fel 5 , szorosan beilleszkedett a közélelmezésügy problémájának rendezése. Külön közélelmezési ügyosztály felállításáról a közgyűlés csak az egyesítést követő több mint tíz év elteltével, 1884. június 25-i ülésén határozott. 6 Igaz, hogy a napisajtó nyomására bizottsági szinten már 1879 óta foglalkoztak az élelmiszer-ellátás gondjaival. Az eredmények felmutatása azonban elmaradt. Krick Aladár fővárosi vásárigazgató a tanácshoz intézett, 1889-es piaci állapotokat tükröző jelentése 7 siralmas képet festett az árusítás utcai módjáról. A piacok elhelyezkedését kerületenként részletező, az árusok összetételét, 87
