Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Szabó László: "Hídjai éltetik az ország fővárosát..." 67-85

A FŐVÁM TÉRI - FERENCI JÓZSEF SZABADSÁG HÍD A bírálóbizottság javaslatára a kereskedelemügyi miniszter úgy döntött, hogy a Feketeházy-féle és az államgépgyári pályamű felhasználásával az e célra létrehozott minisztériumi Hídépítési Osztály új terveket készítsen. A tervezőcsoport vezetője Czekelius Aurél volt, tagjai Beké József, dr. Gállik István és Jurkinyi Jenő. Feketeházy általános terve maradéktalanul érvényesült. Merészen eltért a Gerber-szerkezetek akkor szokásos arányaitól. Feltűnően karcsú hídja stabilitását a parti nyílásokba épített jelentős tömegű ellensúly biztosítja. Az alépítményi munkák 1894. november 18. és 1895. augusztus 31. között folytak. Az alaptestek vasszerkezetű süllyesztőszekrényeken állnak. A budai hídfő alapozásakor meg kellett birkózni a feltörő termálvízzel is. A alépítményi munkák végrehajtói a Gartner és a Zsigmondy cégek voltak. A híd Martin-féle folytvasból hengerelt és kovácsolt elemekből épült. A sarukhoz öntött acélt, az ellensúlyokhoz öntött vasat használtak. A szerkezet szerelése 1895 júliusa és 1896 augusztusa között folyt. Az üzemben előszerelt elemeket a helyszínen szögecseléssel (részben kézi, részben pneumatikus szerszámokkal) állították össze. A parti nyílások és a konzol első három kerete állványon, a többi szabadon szerelve készült. Az acélszerkezet gyártását és szerelését a Mávag végezte. Az ünnepélyes avatás 1896. október 4-én volt az uralkodó jelenlétében. A híd e napon a Ferencz József nevet kapta. Az új hídon alsóvezetékes rendszerű villamos vasút épült a főtartók mellé helyezett vágányokkal. A híd felülvizsgálatára és részleges korszemsítésére 1938-ban került sor. Ekkor megtörtént a villamosvágányok középre helyezése is. Az acélszerkezeti munkákat ekkor is a Mávag végezte. 1945. január 16-án a középső nyílásba telepített robbanószerkezet a konzol egy részét is roncsolta. A budai parti nyílás is megsérült, az ideiglenes híd építésekor ez is lerogyott. A medernyílás pótlására pontonhíd épült. Ezt egy erősebb jégzajlás 1946. január 10-én elsodorta. A helyreállításkor elsőként a budai tartószakaszt kellett megemelni. A javításhoz lehetőség szerint roncsanyagot használtak, a befüggesztett részt viszont újra kellett gyártani. Az újjáépítés idején a nyersanyaghiány, a rendelkezésre álló idő rövidsége, a jóvátétel címén folytatott anyag- és eszközelvonás sok esetben szakmai megalkuvásra kényszerítette a kivitelezőt. így a roncsokból kitermelt elemek régi szögecslyukainak befoltozása, a szögecselt kapcsolatokkal összeállított tartóelemek „erősítése" ráhegesztett lemezdarabokkal, a mai tudásunk szerint hegesztésre alkalmatlan anyagú szerkezet javítása hegesztéssel kedvezőtlen hatású lehet a híd utóéletére. 6. kép. A Dunába rogyott Horthy Miklós híd, 1945 (fotó) 78