Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Szabó László: "Hídjai éltetik az ország fővárosát..." 67-85

anyag részben a MAV raktáraiban fekvő elemekből került ki. Az összesen 2315 tonna hídszerkezetből csak 1432 tonnát kellett gyártani. Az alépítmények javítását és a felszerkezet gyártását és szerelését a Dunahídépítő Vállalatok Munkaközössége és a Mávag végezte. A végleges, ma is álló folytatólagos négytámaszú ikerszerkezet terveit dr. Korányi Imre és Fekete István készítette. Forgalomba helyezése 1948. szeptember 6-án és 1953. június 22-én történt meg. Az elbontott „K" híd az Északi vasúti hídba épült be. Az ÚJPESTI VASÚTI HÍD A budapest-esztergomi vasútvonal tulajdonosa, az olasz Fratelli Marsiglia 1894 és 1896 között építtette a Societá Nazionale delle Uffizine di Savigliano céggel a hétnyílású, egyvágányú hidat. A hídfők nyílt víztartás mellett készültek, a pillérek süllyesztőszekrényeken állnak. Az egyenes alsó és parabolikus fölső övű, kéttámaszú rácsos gerendák vasszerkezetét a Mávag gyártotta. Az elemeket részben a Schlick és Nicholson pesti, részben az Osztrák-Magyar Államvasút resicai hengerműve készítette. Az állami kezelésbe vétel után, 1911-ben szükségessé vált a híd megerősítése. A második világháború idején a hidat több bombatalálat is érte. Az ostrom idején felrobbantott szerkezet ideiglenes újjáépítése csak 1952-1955 között történhetett meg, részben a Déli vasúti „K" hídanyag, részben frissen gyártott elemek felhasználásával, az erősen sérült pillérek javítása után. KETTŐ A „LEGSZEBB" HÍDJAINK KÖZÜL A főváros fejlődése sürgetően követelte újabb Duna-hidak létesítését. A vita, az érdekcsoportok harca több cél sorrendje körül folyt. Az Eskü téri és a Fővám téri hidak mellett már a 80-as években fölmerült a Boráros téri és az óbudai hidak gondolata is Az 1885. évi XXI. és az 1893. évi XIV. törvénycikk értelmében nemzetközi pályázatot írtak ki az Eskü téri és a Fővám téri hidakra. A kiírás kívánatosnak tartotta az egynyílású szerkezetet, megengedte azonban a „Lánchídhoz aránylagos beosztású" háromnyílású elrendezést is. A bírálóbizottság vezetőjéül Kherndl professzort kérték fel. A pályázatra igen gazdag anyag érkezett. A pályatervek megoszlását a táblázat mutatja. A bírálóbizottság az első díjat a „Magyarország nem volt, de lesz" jeligéjű műnek ítélte A terv az Eskü téri hídra készült. A második díjat az 50-es számú, „Duna" jeligéjű, a Fővám téri szerkezetre készített pályázat kapta (tervezők; Feketeházy János, a MÁV nyugalmazott főmérnöke és Nagy Virgil építész). A díjazott munkákon kívül a miniszter megvásárolt további négy pályatervet, közöttük a „Jó szerencsét" jeligéjű Eskü téri tervet. Benyújtója a M. kir. Államvasutak Igazgatósága, valamint Cathry Szaléz és Fia. Tervezője Seefehlner Gyula és Schikedanz Albert építész.