Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Szabó László: "Hídjai éltetik az ország fővárosát..." 67-85

alkuvásra képtelen egyenes embert, Széchenyi Istvánt a döblingi klinikára szállították. Eszméjének megvalósulását, a kész hidat már nem láthatta. A szabadságharc leverése után a munka befejeződött: 1849. november 20-án a hidat átadták a forgalomnak. UTÓÉLET A forgalom növekedése, összetételének alapvető és előre nem látható változása, a pályaszerkezet fogyatékosságai, néhány kereszttartó törése miatt a híd átépítése szükségessé vált. Kherndl Antal vezetésével elkészítették a terveket. 1913 és 1915 között kerülhetett sor a munkára, a Margit, a Ferencz József és az Erzsébet hidak átadása után. Az átépítés során kicserélték a teljes vasszerkezetet, hazai gyártású acél-elemek beépítésével. Az íves lánctagok alá épített eredeti pillérsarukat görgős sarukkal váltották ki. 1945. január 17-én éjjel a pesti oldalon fölrobbantották a lánckamrákat. A láncszerkezet Buda felé mozdult el, a pálya a Dunába rogyott, a pillérek fölső falazatát áttörték a saruk. 1947-ben megkezdődött az újjáépítés. A Dunából kiemelt láncelemek nagy részét ismét vissza lehetett építeni. A hiányzók pótlására a diósgyőri gépgyár vállalkozott. A Sávoly Pál vezette csoport tervei szerint újjáépült híd próbaterhelését 1949. november 13-án végezték el. DOKUMENTUMOK Az MTA Könyvtára őrzi a Lánchíd építésével kapcsolatban született iratok jelentős részét. Ezek között fennmaradt egy szignálatlan, kéziratos, kétnyelvű tervezet a készítendő emléktábla szövegére. Ez jelentősen eltér a megvalósulttól, ezért talán érdemes a közlésre. A Lánchíd „előképeinek" több ábrázolása maradt fenn. Ezek egyik kiemelkedő darabja a hammersmithi hidat ábrázoló színezett rézmetszet. Rajzolója és egyben angliai kiadója Tombleson, metszője Ja. Tingle. A kép girlandokkal díszített keretbe foglalva ábrázolja a hidat. A közelebbi kapuzat mellett és előtt vitorlás és rúddal hajtott ladikok úsznak. A távolabbi pilont megvilágítja a nap. A kapuzatok ornamentikája, a vasszerkezet elrendezése, a pályaszerkezet egyes részletei meglehetős részletességgel tanulmányozhatók. Az Aylesbury Levéltár (Buckinghamshire) őrzi a Marlow-i hidat ábrázoló kép eredetijét. A technikai részleteket is igen jól mutató fotó érdekessége a túlparton álló templom. Ebben őrzik - díszes emléktábla mögött - W. T. Clark hamvait. A Thame and Risborough Times 1979-es évfolyama közölte azt az amatőrfelvételt, mely a hidat 1909-ben, javítás közben ábrázolja. A megbontott kőpálya alatt jól látszanak a pallózat elemei. A cikk egyúttal azt is közli, hogy a II. világháború idején 20 tonnás tankok is használták a hidat. A Lánchíd „eredeti" terveiről nehéz beszélni. Az egyes archívumokban őrzött (MTA Könyvtár, Országos Levéltár, Közlekedési Múzeum Archívum), illetve az építés után megjelent kötet rajzai, valamint a változó tárgyismerettel, művészi felkészültséggel, vitatható publicisztikai hűséggel készült egyedi ábrázolások részletmegoldásokban eltérő építményeket mutatnak. Az Országos Levéltár színezett eredeti rajzán és az MTA Könyvtár Széchenyi-gyűjteményében egyaránt fellelhető képen az egyik „köztes" variáns megoldása látható. Ennek részleteit ábrázolja a Közlekedési Múzeum Műszaki Rajztárában fekvő rajzmásolatcsomó is (ceruza, tus, részben színezett, pausz és karton). A variáns lényegi, szerkezeti eltérése a megvalósulttól: a lánccsatorna magasan, a 2. és a 3. rozetta között töri át a falazatot. Egyébként a kapuzatot alkotó kőrétegek száma, a címerpajzs helyzete, relatív nagysága ugyanaz, mint a végleges terven és szerkezeten. 1852-53 folyamán jelent meg W. T. Clark könyve, melyben részletesen ismerteti a Lánchíddal 71