Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Szabó László: "Hídjai éltetik az ország fővárosát..." 67-85
gia fejlődése mellett a statikai és az esztétikai (építészeti) tervezés is az európai élvonalban volt. A Baross Gábor miniszter által elindított, majd az utódai által kiteljesített nagyszabású közlekedésfejlesztési program jelentős állomása volt a pozsonyi Ferencz József (1889-90), a komáromi Erzsébet (1891—92) és az esztergomi Mária Valéria (1893-95), majd a budapesti Duna-hidak megépítése. A LÁNCHÍD ÉS NÉHÁNY DOKUMENTUMA A Lánchíd születésében egyesült a kor politikai akarata, az ország gazdasági fejlődéséből fakadó szükséglet és az építést gazdaságosan és biztonsággal lehetővé tevő műszaki tudomány. Létrehozása a széles látókörű politikus-menedzser (gróf Széchenyi István), a szigorú financiális érdekkörben mozgó bankár (báró Sina György) és a gazdag szaktudással megáldott mérnök és technikus (a két Clark), szoros együttműködésének gyümölcse. így a híd maga hordozója és hirdetője annak a nemzetközi munkamegosztásnak, nemzetek feletti együttműködésnek is, amely természetesen magába olvasztja az egyes szakemberek, alkotók szellemét és tudását. AZ ELŐZMÉNYEK A Duna budapesti szakaszán az állandó, minden évszakban járható átkelő iránti igény több száz éve jelent meg. A római kori fahíd után - mai tudásunk szerint - Luxemburgi Zsigmond (magyar király 1387-1437) gondolt először állandó híd építésére. Antonio Bonfini följegyzése szerint a kőhidat a budai Vár közepén széles torony, Pesten magas domb védte volna. Averalinus kortársként számolt be arról, hogy Hunyadi Mátyás is foglalkozott kőhíd építésének tervével. Ballá Antal Pest megyei mérnök 1784-ben megemlékezett arról, hogy II. József császár terveket készíttetett a hídra. Az 5° szélességű kőhídra készült egy 13 és egy 22 pilléres változat. A TERVEZÉS Az 1832-ben megalakított Hídegyesület - Széchenyi javaslatára - William Tierney Clarkot bízta meg a részletes tervek elkészítésével. A terveket 1838 novemberében elfogadták, a királyi szentesítés 1839-ben született. W. T. Clark már az 1820-as években ismertté tette nevét. A coalbrookdale-i vasgyárban dolgozott. Később tervezte, majd építette a hammersmithi függőhidat (1824-1827). A két csoportban alkalmazott 8 láncon függő hídról több ábrázolás maradt ránk. 1829-ben vette át a marlow-i (4 láncon függő) híd építését, majd tervezte a shorehami Norfolk-hidat. Az ÉPÍTÉS A tervek szerint a hídfők és a mederpillérek alapozását agyagtöltésű jászolgátak között, száraz munkatérben végezték. A víz kiemelésére ácsolatokra telepített 3 db, 25 lóerős gőzgéppel hajtott szivattyú szolgált. A pillérek betonmaggal, gránitburkolattal épültek. A szükséges cementet a budai parton felállított égető- és őrlőműben gyártották. A pillérek körüli ácsolatról és az úszó munkahidakról történt a láncok szerelése és emelése. Az alapkő ünnepélyes elhelyezése 1842. augusztus 24én volt. Az első lánctag felhúzása 1848. március 28-án, az utolsóé az év július 18-án következett. 1848. szeptember 4-én pótolhatatlan veszteség érte a híd ügyét és az egész eszmét. A politikai meg70
