Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Szabó László: "Hídjai éltetik az ország fővárosát..." 67-85

látszik a Váci rondella és a Vízikapu tornya közé kifeszített zárólánc. W. P. Zimmermann rézkarca (1598) Buda ostromáról készült. A nyugati oldalról felvett rajz jobb szélén a tabáni völgy, a háttérben a Pestre vezető hajóhíd látszik. Császári követ fogadását ábrázolja az a XVI. századi vízfestmény, amelynek bal szélén az Ördögárok torkolata és a Váci rondella között áll a hajóhíd, bal szélén pedig, körülbelül a Várhegy északi csúcsa és a Nagy Árok kiágazása között úszó hajómalomcsoport látszik. A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN A polgári élet visszarendeződése, a gazdaság föllendülése szükségessé tette, hogy visszaállítsák a repülőhídnál összehasonlíthatatlanul nagyobb átbocsátóképességű hajóhidat. Hosszú előkészületek után ez 1767-ben történt meg, először a Rudas fürdő magasságában, végül a Nagyhíd (ma: Deák Ferenc) utcánál. A század végén felmerült egy újabb hajóhíd építése. Erre azonban a magas költségek miatt nem kerülhetett sor. Az 1790-ben Budára összehívott országgyűlés idejére a hajóhídtól 300 öl távolságban északra egy repülőhidat telepítettek a rendkívüli forgalom szolgálatára. Ennek rajza az Országos Levéltárban fellelhető. A hajóhidak klasszikus korszaka a XVIII. századdal letűnik. A különféle úszó szerkezetek átadták helyüket az állandó hidaknak. Természetesen kényszerhelyzetben ismét alkalmazzák ezeket, a közlekedés mai igényeit azonban már nem képesek kielégíteni; így erősen korlátozott kapacitásuk miatt inkább élő múzeumoknak tekinthetők. A VASSZERKEZETEK FÉNYKORA A „kisüzemi" vasgyártás és a cementgyártás már a honfoglalás előtt ismert volt a Kárpát-medence területén. A kiskemencckben, faszéntűzön gyártott kovácsolható vas már a római korban fontos eszköz-alapanyag és kereskedelmi cikk volt. A „hidraulikus mész", azaz a románcement ismerete tette lehetővé az állandó, kőszerkezetű hidak, vízvezetékek, egyes kommunális építmények maradandó (egyes esetekben ma is létező) építését. Árpád-házi királyaink külföldről (Flandriából, Stájerországból stb.) hívtak mesterembereket a vasgyártáshoz. A Kárpátok belső peremén fekvő és a belső vasérc-előfordulások - sok helyen más ércek közelében - a napóleoni háborúk idejére már jórészt ismertté váltak. A reformkor évtizedeiben fellendült ugyan a vasipar, a jelentősebb bányászat azonban a kiegyezés után kezdődött - ekkor alakultak a legjelentősebb kincstári és társulati vállalatok. A vasgyártás másik legfontosabb alapanyaga a szén. Az első tárnát Brennberg közelében nyitották, 1765-ben. Igazi eredményt a koksz alkalmazása hozott. A vasgyártás elsődleges központja a felső-magyarországi bányavidék volt az 1700-as évek elején. A kovácsolható öntöttvas a 18. század elején jelent meg Franciaországban. Magyarországon a Mávag foglalkozott ilyen anyag gyártásával az 1880-as években. Az acélöntés a Siemens-Martin eljárás kapcsán terjedt el. A diósgyőri gyár első gyártmányait 1885-ben mutatta be. 1885-re a magyarországi vasipar termelése már megközelítette az osztrák szintet. A létrejött Tartó Kartell (1885), majd az összes vasgyárat tömörítő Vaskartell (1886) tette lehetővé a magyarországi vas- és acélgyártás fennmaradását, és számottevő fejlődését. Áttekintve az elmúlt közel 150 év hídépítés-történetét, a századvéghez vezető éveket kiemelkedően sikeresnek, követendőnek találjuk, mennyiségben, szépségben, szakmai újdonságban egyaránt. A millenniumi évekre esik a magyarországi vashídépítés fénykora. A kiegyezés után fejlődésnek indult vasipar a század 80-as éveiben vált képessé arra, hogy a nagy nyílású hidak létrehozásához szükséges több ezer tonna, egyenletesen jó minőségű vasanyagot legyártsa. A gyártástechnoló-