Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
Az építőipart mind a virilisek, mind a nem virilisták körében természetesen főként a műépítőképítőmesterek reprezentálják: az előbbieket illetően Ybl, Feszi, Lóhr Antal vagy éppen Hoßauser Lajos, az a jól menő kőfaragó jelenti, aki 1872-ben háromemeletes, 1874-ben szerény egyemeletes bérházzal léphetett a közgyűlés befolyásos háziurainak sorába. A nem virilisták körében pedig az iparágat a korszak neves építőmesterei fémjelzik: pl. Lechner Lajos vagy az „Antalok": Gottgeb, Dörschug és Weber Antal, A fővárosi „választható" virilizmus némileg félrevezető voltát illusztrálja, hogy pl. a 2268 forinttal adózó jelentős téglagyáros, H olzspach András is - saját döntése alapján - nem virilistaként volt tagja a főváros parlamentjének. RÉGIEK ÉS ÚJAK AZ ÚJVÁROSHÁZÁN Mindezek nyomán fölmerül a kérdés, hogy a korábbi városi közgyűlések átalakulási folyamatainak irányába illeszkedő, ám 1873-ra még dinamikusabbá és intenzívebbé vált módosulások milyen módon kapcsolhatók a várospolitika színpadán korábban is már ismert és most újonnan arra lépett személyekhez? Az egyesített főváros közgyűlésének tagjai, kb. fele részt voltak olyanok, akik korábban egyik város képviselő-testületének sem voltak tagjai. Ez a cserélődési arány nagyjából megfelel a korábbi időszakokénak. Csakhogy a városegyesítés évétől a bonyolult és konzerváló jellegű választási technikából fakadóan is, a helyzet megváltozik. Ugyanis az 1873-ban megválasztott összes képviselő kb. háromnegyede 1882-ig, vagyis három választási cikluson keresztül a helyén maradt, s ez a helyzet az újként bekerültek esetében is. Vagyis a közgyűlés 1873-tól egy jelentős átalakulást követően, elveszítve immáron a személyi megújulás korábbi dinamikáját, egyedeiben és jellegében is egy meglehetősen statikus képződménnyé válik. 49 A régi vágású, ám az új időkhöz alkalmazkodni tudó - közgyűlési tagságát 1861-től egészen 1889-ig megtartott - városatya figurája Fuchs Ignácz bankigazgató és „főlövészmesteré". Személyében - aki majd a főpolgármester-választásnál pesti létére Szentkirályi Mórral együtt a lipótvárosi nagypolgárság exponense ellenében a budai Házmán Ferencre szavaz 50 - az 1873-as nagy átalakulást átvészelt régi gárda tagjai szinte saját magukat ünnepelhették, amikor néhány nappal a közgyűlési választás után, arcképét a Pesti Lövölde épületében vagy négyszázan összegyűlve leleplezték. 51 A régi vágású, vagyonossá lett, ám az újjászerveződő városi igazgatás számára is magát hasznosítani kívánó és képes, s helyi társadalmi befolyást is szerezni tudó városatya alakja a szekszárdi születésű Radocsay Ferencé, akit a közgyűlés 1873-ban választ VIII. kerületi elöljáróvá. Az 1839-ben csizmadiaként polgárjogot nyert Radocsay 1848-tól egészen 1888-ig helyet foglalt a közgyűlésben, s noha 73-ban még nem volt virilista, csak később lett az, alighanem az iparosként szerzett tőkéjét bérháztulajdonba fektető, majd gazdaságilag passzívvá váló polgári elem egyik reprezentánsának tekinthető. 52 Noha 1873-ban csak 147 forinttal adózott, 1871 és 1873 között mégis 5 házat (melyek közül 3 emeletes volt) építtethetett magának. Radocsay jellemző figurája a városrészi kötődést személyes várospolitikai szereppé alakítani képes hagyományos pesti polgárnak, hiszen amellett, hogy természetesen a kerületben lakott, egyéb érdekeltségei is ide kötötték: igazgatósági tagja volt a józsefvárosi Külvárosi Takarékpénztár Rt.-nek; a kerületet képviselte a kisajátítási esküdtszékben, majd az 1867-es tisztújtításkor a helyi összeíró-bizottságban, valamint 1866-ban és 1867-től mint a külvárosi bíróság esküdtje. Az értelmiség soraiban a budai érdekek helyi gyökerű képviselőjének tekinthető Ráth József "kanonok, vári apátplébános, aki 1861-től 1882-ig volt előbb a Víziváros, majd a Vár egyik képviselője, s aki 1878-ban I. kerületi esküdtként is bírta a budai választók bizalmát. Az ő 1873 utáni megújított közgyűlési tagságában egyként szemlélhetjük a népszerű és aktív budai városatya odaadásának
