Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
melynek elnöke is volt vagy a Pesti Könyvnyomda Rt. Politikai irányultságáról, társadalmi elkötelezettségéről árulkodik, hogy 1865-ben a Deák-párti Kemény Zsigmond szavazója volt, s ő volt - mintegy a helyi polgárság reprezentánsaként - 1867-ben a városi Koronázási Bizottság elnöke; mindemellett nem volt közömbös egyházának ügyei iránt sem, mert evangélikus presbiter volt. A napi feladatok végzésétől sem idegenkedő, lelkes lokálpatrióta abban az időben ideálisnak tekintett figuráját testesíti meg a későbbiekben a VII. kerületben hosszú éveken át elöljárói feladatokat ellátó, s 1891-ig közgyűlési tag Schön József gyáros is. Mint számos más esetben, nála is kitapintható az üzleti kapcsolataira is kiterjedő helyi kötődés, hiszen például a Pest-Terézvárosi Takarékpénztár igazgatótanácsában is részt vett, a más közgyűlési tag által is igen kedvelt iparbanki s egyéb cégekben is vezető pozíciója mellett. 0 is már ismert és elfogadott alakja volt az önkormányzati közéletnek, hiszen az 1867-es pesti tisztújításon is sok szavazatot tudhatott magáénak, majd 1873-ban a VII. kerületi összeíró bizottságban is befolyással bírt a megválasztandók felett, mely népszerűség részben talán a szegényházak körül kifejtett korábbi odaadó tevékenységével is magyarázható. 46 A kategóriák elmosódó jellegét mutatja Wahrmann Mórnak, a városegyesítés ügyében egyik legagilisebb és legismertebb virilistának a helyzete is, akit noha az utókor is bankárnak tekint, ebben az időszakban csupán egyetlen banknak, az Angol-Magyar Banknak volt vezetőségi tagja, miközben az ipari cégek közül nyolcnak (ezek közül egynek elnöke) is. 47 Önként vállalt társadalmi szerepei közül érdemes megemlíteni az obligát kereskedelempolitikai szervezetekben (Kereskedelmi Kamara, Kereskedelmi Akadémia, Lloyd stb.) viselt tisztségei, ill. tagsága mellett felekezeti szerepvállalásait is: tagja volt ugyanis az Izraelita Hitközség Iskolai és az Izraelita Kezes Földműves Egylet választmányainak. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy miközben a közgyűlés tagjainak legnagyobb részénél kimutatható ugyan a modern értelemben vett tőkés mivolt, - a részvénytőke koncentrált jelleggel ugyanakkor a városatyáknak csak egy szűkebb körét érintette. Míg ugyanis az előbbiek tőkés érdekeltségei sokszor csupán a kisebb tőkeerejű, az 1873-as válságba bele is roppant bankokhoz, vállalatokhoz kötődtek, a példaként említettek, s a tőkések kisebb része viszont a befolyásos, a tőkés viszonyrenszerbe már mélyebben és véglegesen beágyazódott pénzügyi és iparvállalati társaságokhoz kötődött. EGYES IPARÁGAK KÉPVISELŐI A bizottsági tagok legnagyobb részét - miként 1867-ben is, csak most kisebb arányban - a különféle ipari kategóriákhoz tartozók alkotják. A leggyakrabban előforduló iparágak egyrészről az élelmiszeripar, másrészt az olyan infrastrukturális jellegű iparágak, mint az építő-, áfa- és a vasipar voltak. A virilisek és nem virilisek iparágak közötti megoszlását szemlélve a legfőbb különbséget az élelmiszer-ipari ágazathoz tartozóknak a viriliseknél, míg az építőipariaknak a nem viriliseknél való némi többlete teszi. A virilisek körében megtalálhatók a malomipar reprezentánsai, ha nem is a legnagyobb nevek; mindenesetre a Pesti Sütő és Gőzmalom Rt. igazgatótanácsában öten is helyet foglalnak (Argauer József, Schmidlechner Károly és György, F re is ledér Nándor, valamint Igl Antal), de a Lujza és a Concordia malmok vezetőségi tagjai is előfordultak a közgyűlésben (Fischer Károly cukrász és G schwind Mihály, a neves szeszgyáros). A szeszipart a virilisták körében Gschwindten kívül Adass Samu, Hölle J. M. pezsgő- és Kari Ferenc ecetgyáros képviselte. Noha virilista létükre nem voltak túlzottan nagy adófizetők, jól prosperáló voltukra utal, hogy többüknek is a hetvenes évek elején módjában állott a város különböző pontjain 1-3 emeletes bérházak építtetésével stabilizálni a vállalkozásban megszerzett profitot. 48 32
