Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
A virilista közgyűlési tagok adózási adatait elemezve és az ipari ágazatok képviselőit a kereskedelmiekkel összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy az ipariak aránya az egyre nagyobb adózók körében egyre csökkent, a kereskedelmiek viszont a különböző adókategóriák között nagyjából azonos arányban fordultak elő, a legnagyobb adózók körében pedig az arány meg is fordult, s itt már a nagykereskedők többen voltak, mint a tőkés iparosok. Mindemellett a virilista városatyák a pesti virilisták összességénél értelmiségibb jellegű, az előrenyomuló kereskedelmi tőke által kevésbé meghatározott csoportnak tűnhettek, hiszen az ügyvédek, orvosok és a különböző humánértelmiségiek képviselői a közgyűlési tagsághoz jutott virilisták esetében 23,3%-ot tettek ki, míg ugyanezek aránya az összvirilistáknál csupán 10,7%-ot alkotott. 41 A virilista képviselők értelmiségi arculata azonban viszonylagos, hiszen a közgyűlés másik felét képező, kerületek szerint választott nem virilista képviselők esetében ezek a vonások náluk karakteresebbek. A kereskedelmi-ipari és egyéb „reál"-tényezők ugyanis a virilista képviselők több mint kétharmadát alkották, s csak alig egynegyed részt tettek ki az értelmiségi jellegű ágazatok képviselői; ám a nem virilista városatyák esetében - a hivatalnokok sokkal erőteljesebb reprezentációja miatt is - az értelmiségi jellegű rétegek már majd egyharmad részét, míg a reálágazatokhoz tartozók csak alig felét alkották a nem virilista képviselők csoportjának. A három foglalkozási főágazat (reál, hivatalnokok, értelmiségiek) arányait figyelembe véve az egyesített főváros első virilista képviselői mindezek folytán leginkább - sajátos paradoxonként - az 1867-es pesti képviselő-testület összetételére emlékeztetnek. Nem lehet teljes a közgyűlési virilistákról alkotott képünk háztulajdonosi jellemzőikre vonatkozó adataik ismerete nélkül. Nos az 1870 és 1874 között emeletes házat - nyilvánvalóan bérházat - építtető, összesen 39 törvényhatósági bizottsági tag között 24 virilistát találunk. Ezek relatív többsége az ipari tőke reprezentánsának tekinthető (ágazatonként: építőipar: 3, élelmiszeripar: 4, faipar: 1, bőripar: 1); s csak kisebb részük volt nagykereskedő (összesen: 6, akiknek fele foglalkozott terménykereskedelemmel, másik fele ruha-, építőanyag- és luxuscikkekkel); egy pedig patikus volt. Régi polgár csupán kettő akadt közöttük - míg a 15 nem virilista házépíttető körében három ilyen személlyel találkozunk. Az ipari és kereskedelmi tőke megoszlása tekintetében a virilisekhez hasonlóan e körben is az ipariak voltak többen (8 fő) - igaz, itt már a csoport abszolút többségét alkotva. 42 A KÖZGYŰLÉS TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉSE, FOGLALKOZÁS SZERINTI MEGOSZLÁSA A virilista városatyák fenti első megközelítése nyomán is már meglehetős egyértelműséggel bontakozik ki az időszak legfőbb társadalmi-gazdasági tendenciájaként is ismert kép: a szabadkereskedelem, a nagykereskedelem társadalmi tényezőinek sodró dinamizmusa, mely immáron a várospolitika területén is, méghozzá meghatározó jelleggel jelentkezik. A városegyesítés kora a gazdasági liberalizmus, a gründolási láz, a gomba módra szaporodó különféle társaságok felfutásának, majd nemsokára többük tönkremenetelének időszaka. Hogyan vettek részt e gazdasági folyamatokban az új főváros közgyűlésének akár virilista, akár nem virilista, régi és új tagjai, hogyan kapcsolható a várospolitikában játszott szerepkör gazdasági érdekérvényesítési törekvésekhez? 30
