Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - F. Dózsa Katalin: A társasági élet szerepe a XIX. században Budapest világvárossá válásában 303-318
F. DÓZSA KATALIN A TÁRSASÁGI ÉLET SZEREPE A XIX. SZÁZADBAN BUDAPEST VILÁGVÁROSSÁ VÁLÁSÁBAN A társasági élet a XX. század végén pletykatéma. A színes magazinok tudósításaiban fogadásokon, bálokon jól öltözött, szép emberek mosolyognak a kamerába. Sokan szívesen olvasnak a nagyvilági élet eseményeiről, de nem utánozzák őket. Ma úgy tűnik, hogy az ún. high society szereplői távoli mesevilágban élnek, nincs sok közük a mindennapi élethez. A XIX. században viszont minden rétegben nagyon fontos a társas élet, amelynek mintája az elit életformája. A pezsgő, eseményekkel teli társasági élet lényeges motorja a magyar főváros fejlődésének és világvárossá válásának. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy mit jelent e két fogalom és hogyan viszonyulnak egymáshoz. A világváros, a „metropolis" a múlt század közepétől kedvelt kifejezés. Olyan nagy városokra értjük, mint Párizs, London, Bécs, Berlin. Vagyis a világváros egy-egy nagyobb régió központja, nagyszámú, társadalmilag tagolt lakossággal, széles bulvárokkal, tömegközlekedéssel, emeletes házakkal, reprezentatív középületekkel, eleven kulturális élettel. Ugyanakkor van egy másik, rejtettebb jelentése is, amely arra utal, hogy a „világ" - vö. „ott volt az egész világ, bemutatják a világnak, félvilági hölgyek" stb. - tartózkodóhelye. Ez a „világ" viszonylag pontosan meghatározható: a születési és vagyoni elit, az arisztokrácia, a nagyburzsoázia, a középosztály felső rétegei és a kiválasztott művészek együttese. Ez az a társaság, melynek életét a rangban alattuk álló rétegek csodálják és utánozni igyekeznek. Lehetőleg a helyszínen figyelik e kiválasztottakat, vagy/és falják' a női, divat- és társasági lapok tudósítóinak részletes beszámolóit a különböző eseményekről, résztvevőiről, az ott elfogadott szokásokról, öltözékekről. Ez a fajta társasági élet történelmi távlatokban tekintve viszonylag új jelenség és egy bizonyos korra, leginkább a XIX. századra jellemző, ha elfogadjuk, hogy ez a század nagyon hosszú volt. Az ún. társasági élet kezdete a francia forradalmat megelőző évtizedig nyúlik vissza és egészen az L, sőt bizonyos formái a II. világháború végéig léteznek. De a városépítészet, a lakberendezés, és a ruhadivat szempontjából döntő, meghatározó jelentősége Európában és Észak-Amerikában a XIX. század második felében és a századfordulón van. A középkor folyamán egyes főúri udvarokban létrejönnek olyan központok, ahol a legelőkelőbb családok fiai és leányai köré gyülekeznek a tudomány és a művészet jelesei. Az idő vidám és tartalmas szórakozással: színházi előadásokkal, irodalmi felolvasásokkal, vadászattal, sportversenyekkel és bálokkal telik. Ott vannak a legszebb asszonyok és a legbátrabb férfiak, az élet kellemes, de legalábbis annak tűnik, s az ott élők kiválasztottaknak érzik magukat. Éppen ezért az ő öltözéküket, viselkedésüket mindenki utánozni szeretné. A XVII. század második felében XIV. Lajos francia uralkodó, a Napkirály olyan udvari életet alakít ki maga körül, amelyet Európában mindenütt mintának tekintenek. A XVIII. században is a francia királyi udvar marad az etalon, ha nem is maga az uralkodó, de az ott élő gyönyörű hölgyek és vidám urak könnyed, elegáns, sokszor könnyelmű és merész életstílusa. A század utolsó harmadában azonban a Marie Antoinette körül szerveződő udvar mellett egyre inkább előtérbe keiül a párizsi polgárság élete. Mind fontosabbak a lóversenyen, a Bois de Boulogne-on, a Champs Elyséen, a színházakban, az operában, a tudományos akadémia előadásain történtek. A mértékadó társasági 303