Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Gergely Katalin: Lakóhely és életminőség a századfordulón 295-301

A VILLATELEP TÁRSADALMA Árkay Aladár villatelepe az akkori mértékek szerint lakótelepnek épült, jómódú, azonos társadalmi státusú és foglalkozású lakók részére. A telepen megépült bérházban a kevésbé tehetős bírósági alkalmazottak béreltek lakást, a villákba pedig módos polgárok és családjaik költöztek. Ezen a villatelepen azonban - főként az általános (társadalmi, vagyoni) adottságok miatt - nem alakult ki nyomon követhető telepi, közösségi tudat. A polgári lét elsősorban individuális, s ezt tükrözte a villatelepen élők életfomiája. Az emberek tisztelettel és távolságot tartva érintkeztek egymással, holott többeket foglalkozási, munkahelyi és társadalmi kapcsolatok is összehoztak. A társasági életet, az összejöveteleket, szórakozási és sportolási alkalmakat nem a lakóhely kohéziója teremtette meg.

18 ÖSSZEFOGLALÁS Mindhárom említett modell, a kislakásos telep, a kolónia és a villatelep, de különösen az első két lakóhelytípus mind az épített környezet, mind az életvitel és a mentalitás, mind pedig az életmód és az életminőség tekintetében különbözik a falutól éppúgy, mint a kisvárostól, a kerülettől éppúgy, mint a városrésztől. Mindhárom „telep" lakói területi alapon szerveződő közösségben éltek - ez talán csak részben igaz a villatelep lakóira -, amelyet inkább egy-egy társadalmi réteghez tartozó és hasonló foglalkozású emberek alkottak. A különféle telepek mint lakóhelyek keretei és alakítói voltak az ott élők életmódjának, meghatározói az életminőségnek. A lakás önmagában elsőrendű szükséglet mindenki számára, de egyben fizikai kerete is különféle élettevékenységeknek, biológiaiaknak, társadalmiaknak, szimbolikusaknak. A korszerűen felszerelt és berendezett lakás iránti igény, a kényelem, a tisztaság, a higiénia fontosságának előtérbe kerülése, az otthonon belüli individuális elkülönülés igénye, a gyerekszoba térhódítása mind a lakással kapcsolatos, jellegzetesen a századforduló első évtizedeiben, a polgárság által megfogalmazott igények és elvárások. A lakáskultúra minőségi változását az urbanizáció különféle vívmányai, a csatornázás, a folyóvíz bevezetése, a vízöblítéses WC, a korszerű fürdőszoba, az elektromos világítás, a fűtőberendezések modernizálása, a háztartás gépesítése stb. idézték elő.

19 Mint a fentiekben láttuk, ezek a technikai „kellékek" mindhárom ismertetett telepen más és más mértékben és színvonalon voltak meg az egyes lakásokban, így különböző életminőségekről beszélhetünk az egyes telepek esetében, nagyjából az ismertetés sorrendjében. Nem felejthetjük el azonban, hogy az említett telepek lakói számára az egyik alapvető életminőség-meghatározó, a lakás mint az anyagi lét egyik legfontosabb tényezője eleve adott volt! Természetesen ezt az „adottságot" tovább differenciálják az életkörülmények, a jövedelem nagysága stb., amelyhez további szubjektív tényezők, mint pl. egészség, jó közérzet, megelégedettség járulhatnak, mint az életminőség egészének meghatározói.

20 Ez utóbbi szubjektív tényezőket bizonyos mértékig meghatározta az a körülmény is, hogy az aktuális életviszonyok - esetünkben a telepi életforma és életmód - mennyiben feleltek meg a korábbi, megszokott és elfogadott, zömmel falusi értékrendnek és életmódnak. A telepen lakók többsége a tradicionális paraszti mentalitás, normarendszer, hagyománytisztelő viselkedés és magatartásminták, cselekvési és döntési stratégiák alapjáról kiindulva értékelte és fogadta el vagy utasította vissza az őt körülvevő környezet szellemi és tárgyi világát, a lakás- és tárgykultúrát, a nagyváros kínálta életmódmodelleket és mintákat.

21 Bizonyosra vehetjük, hogy az 1910-es években épült mindhárom telepen az életminőség más és más szinten fejeződött ki, s mást és mást jelentett. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a közösség életminősége magas volt a kislakásos telepen, s még magasabb a kolónián: az egyéni életminőség pedig a Bírák és ügyészek villatelepén volt a legmagasabb. 299