Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Gergely Katalin: Lakóhely és életminőség a századfordulón 295-301
lakás épült, a telepen így 288 lakás volt. A lakások közül 36 kétszobás, a többi egyszobás lett: bellik 230 korona volt. Alapterületük 46 m 2 , ami nagyobb alapterületet jelentett, mint a bérházakban épült lakásoké. Szoba, konyha, kamra, és WC is volt mindegyik lakásban, továbbá folyóvíz és gáz-, majd villanyvilágítás. A fűtés hagyományos, szilárd tüzelésű volt. Közös használatú helyiségekként épültek fel a házsorok végében a mosókonyhák. Az egyes lakások előtt tornácszerü, fedett előtér volt, amely egyben bejáratul is szolgált. A bejárattal szemben a széles közökben kiskertet alakítottak ki az ottlakók, virágokat, zöldségféléket, dísznövényeket nevelgettek. A telepen 12 üzlet működött: hentes és mészárszék, több vegyeskereskedés, pék, fodrász, kávémérés, cukrászda stb., s a közelben hetipiac is volt. A TELEP TÁRSADALMA A legkorábbi lakók olyan sokgyermekes családok voltak, akiknél a szociális helyzet indokolta az önálló lakásba költözést. Sokan barakklakásokból, ágy- és albérletekből, tömegszállásokról kerültek a telepre. Lakáshoz jutni a telepen mindenképpen más minőségű lakáskörülményeket, egészségesebb, jobb életei jelentett. A gyári munkások mellett kisiparosok, kiskereskedők és alkalmazottak voltak a telep első lakói. Az alkalmazottak részben a városi közigazgatásban, részben a közlekedésben (MÁV), a Postánál vagy különböző vállalatoknál altisztként álltak alkalmazásban. A közszolgálati altisztek rétegét a modern polgári államapparátus, a közlekedés, a hírközlés teremtette meg. Se nem munkások, se nem tisztviselők, hanem a mindenkori hatalmi struktúra kiszolgálói, bizalmi alkalmazottak voltak. Munkájukban katonai (pl. egyenruha-viselés) és szolgai vonások keveredtek. Az altiszt függő helyzetű, szakképzetlen kispolgár, aki életvitelében, értékrendjében a polgárságot, az úri középosztályt tekintette példának, s igyekezett azt külsőségeiben utánozni. 2. AZ ÓBUDAI GÁZGYÁRI KOLÓNIA" A főváros közüzemeinek fokozatos kiépülésével jöttek létre nagyobb számban a kolóniák mint jellegzetesen fővárosi lakásépítési típusok. A nagyobb üzemek, gyárak, vállalatok munkás lakás-építkezéseinek, mint a Ganz-gyáré, a MÁV-é, a Mávagé, 1 " az Óbudai Gázgyár célja kimondva-kimondatlanul az volt, hogy a lakóhely megteremtésével állandó és megbízható munkásokat biztosítsanak a vállalatoknak. Ilyen típusú kolónia az előbb említett Óbudai Gázgyár 1910 és 1913 között létrehozott munkásés tisztviselőtelepe, amely magába foglalta a gyári tisztviselőknek, magas beosztású műszakiaknak épült belső telepet és a munkásoknak épült külső telepet. A belső telep vagy tisztviselőtelep 9 lakóházban 17 lakás volt: négy-, három- és kétszobásak, s egy ötszobás önálló ház a gyár vezetőjének. Minden lakáshoz fürdőszoba és mosókonyha is tartozott. Az itt lakóknak a gyár munkásai közül segítő személyzet, házicseléd is járt. Kertész által rendben tartott park vette köitil a lakóépületeket, s teniszpálya állt az itt élők rendelkezésére. Az építés költsége 799 523 korona volt. A külső telep vagy munkástelep egyemeletes, igényes, a korszak építészeti stílusjegyeit magán viselő épületeiben 78 kétszobás, 14 egyszobás, 4 háromszobás (fürdőszobás) lakás és 4 padlásszoba volt víz, angol WC, gáz-, majd villanyvilágítás, a konyhákban minden lakáshoz gáztűzhely tartozott. A fürdőházban közös kád és zuhanyfürdő állt minden lakó rendelkezésére, ugyanígy közös volt a mosókonyha. A lakásokhoz elkerített kiskertek tartoztak, ahová gyümölcsfákat, virágokat ültettek. A külső telepen szolgáltató és szociális létesítmények is épültek, hogy a legfontosabb szolgáltatásokat helyben találják meg a kolónia lakói: vendéglő, fűszerüzlet, élelmiszerüzlet, borbélyműhely, orvosi rendelő, ahol ingyenes orvosi ellátást biztosítottak minden munkásnak, továbbá le296
