Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Gergely Katalin: Lakóhely és életminőség a századfordulón 295-301

gényszálló és a munkástelep gyerekei részére egy korszerűen felszerelt óvoda. A legényszállóban nőtlen munkások részére 32 hálófülkét, ételmelegítőt, ebédlőt, olvasót, társalgót építettek, hasonlóan az akkor már működő Aréna úti Népszállóhoz. A munkástelep építési költsége 1.610.294 korona volt, ünnepélyes átadásakor, 1914-ben Bárczy István polgármester a munkás-lakótelep, mint szociális intézmény mintaszerűségét, követendő példáját hangsúlyozta. A KOLÓNIA TÁRSADALMA A két telep közötti valóságos és szimbolikus különbségek minden ittlakó számára egyértelműek és többé-kevéssé elfogadottak voltak: a kolónia csak a külső világ felé jelentett egységet, belül szigorú társadalmi, vagyoni különbségek választották el egymástól a kolónia családjait, munkás-dinasztiáit, tisztviselőit. Életvitelben, mentalitásban, életminőségben jól tapintható különbség húzódott segédmunkás és szakmunkás között, szakmunkás és tisztviselő között. A munkahelyi hierarchiában elfoglalt helyzetet tükrözte és alátámasztotta a kolóniai lakáshelyzet, egyáltalán a lakáshoz jutás ténye, a kiérdemelt szolgálati lakás, s ezen túl a lakáskomfort és a lakásméret különbözősége. Ugyanakkor a gyár vezetői - demonstrálandó a kolónia és a munkahely egységét - a lakhatáson túl az itt élők szellemi-testi szükségletét, jó közérzetét is biztosítani akarták: ún. „jólléti épületeket" építettek amatőr és hivatásos színházi előadások megtartására, kiegészítő juttatásokban részesítették a rászorulókat stb. Cserébe maradéktalan helytállást, megbízhatóságot, a vállalati érdek mindenek fölé helyezését várták el. A kolóniát is - a fent már leírt telephez hasonlóan - más települési-társadalmi egységtől megkülönbözteti egy sajátos kolóniahagyomány és egy jól érzékelhető „gázos öntudat"". Míg korábban a kolónián élők falusias jellegű közösségében megtalálhatók voltak mindazok a faluról hozott társadalmi és kulturális minták, amelyek az életmódot alakították, később ehhez még hozzájárult egyfajta irányított és manipulált közösségteremtés is a maga szervezeti formáival, mint pl. az önképzőkör, a dalárda, az olvasókör és bizonyos sporttevékenységek. 3. BÍRÁK ÉS ÜGYÉSZEK VILLATELEPE'

1 1910-ben az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület kezdeményezte a Kis-Svábhegy délkeleti lejtőjén villatelep megépítését. Elképzelésüket támogatta és finanszírozta a Pesti Hazai Takarékpénztár és a Magyar Jelzáloghitelbank. A főváros polgármestere, Bárczy István és a Közmunkatanács is támogatta az ötletet: ez utóbbi a parcellázás, a telekosztás megkönnyítésével segített. A 10 000 négyszögölnyi területet két részre osztották: alsó- és felsőtelepre. Az alsótelep 15, kb. 300 négyszögöles telekből állt, a felsőtelep 31, átlag 150 négyszögölesből. A 37, zömmel egyemeletes villa mellett egy egyesületi bérházat és egy internátust is építettek. A bérház 15 lakását bírák és ügyészek vehették bérbe, az átlagosnál 30 százalékkal olcsóbb bérért. A lakások itt általában 4 szoba-hall-cselédszobásak voltak. A bérház földszintjén 3 bolt működött: tejcsarnok, hentesüzlet és borbélyüzlet. Az internátus vidéki bírák és ügyészek fővárosban tanuló fiai számára épült. A 80 fős internátus mintaszerűen volt felszerelve, társalgó, étkező, könyvtár, játszó-, zene- és tornaterem, s a parkban sporttelep és kerti játszótér tartozott hozzá. Az építkezés 1911 augusztusában kezdődött, és az első beköltözések már 1912 májusában megtörténtek. Az internátus és a bérház 1912 tavaszától novemberéig épült meg! A teljes beruházás összege 2 millió korona volt. A villatelepnek nagy előnye volt, hogy közel feküdt a városhoz, de mégis igazi zöldövezetben 297