Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Gergely Katalin: Lakóhely és életminőség a századfordulón 295-301
GERGELY KATALIN LAKÓHELY ÉS ÉLETMINŐSÉG A SZÁZADFORDULÓN LAKÁSÉPÍTÉSI MODELLEK AZ 1910-ES ÉVEK BUDAPESTJÉN A városegyesítés és az első világháború közötti időszakban a kapitalizálódás és az urbanizálódás következtében Budapest igazi nagyvárossá, az ország szellemi és gazdasági életének irányítójává vált. Ezekben az évtizedekben a főváros népességnövekedése 600 000-re tehető. 1 A nagyvárossá fejlődés teremtette munkaalkalmak óriási embertömegeket vonzottak a fővárosba, ugyanakkor maga a főváros nem tudott megfelelő számú és minőségű lakást biztosítani részükre. A korszak első évtizedének statisztikái (1906, 1909, 1911) 2 és a korabeli sajtó, elsősorban a Városi Szemle 1908-1911 között megjelent számaiban több cikk elemezte Budapest lakásviszonyait 3 , annak megoldatlanságát és tarthatatlanságát. A korabeli statisztikák szerint a lakosság fele élt egyszobás lakásban, és körülbelül 300 000 ember lakott négynél többedmagával, s ugyanennyire volt tehető az ales ágybérlőként élők száma. 4 A tisztviselői, a kispolgári, az állam kisebb javadalmazású alkalmazottai és a munkásrétegek lakásigényei voltak a leginkább megoldásra várók/ A tervszerű és határozott várospolitika Bárczy István nevéhez fűződött, aki hivatalba lépésétől (1906) fő feladatának tekintette a főváros lakáshelyzetének javítását. Modern szemléletű, szociális szempontú, radikális közigazgatási és urbanisztikai reformokat vezetett be. Lakásépítkezési programja keretében 1909 és 1913 között 6120 kislakás épült fel, ezek kisebb része bérházakban, nagyobb részük 17 kislakásos telepen; megépült még egy négyszáz lakost befogadó népszálló és egy száz lakosra tervezett népotthon. A kislakásos telepeket a fő közlekedési utak mentén, a város olcsó, külső telkein építették fel. 6 Az 1910-es évek lakásépítési programjait három modellen keresztül szeretném bemutatni. Mindháromban közös vonás, hogy telepek vagy legalábbis telepszemek, az akkori mértékek szerint lakótelepek. 7 Más és más társadalmi rétegeknek épültek, de az egyes telepeken belül viszonylag azonos társadalmi státusú emberek éltek. Azonos bennük továbbá, hogy az ott élőkben erősen élt egy bizonyos telepi tudat, a külvilággal, a nagyvárossal szemben a telephez tartozás tudata. A telepek sajátosan zárt világa, a benne élők magatartás- és szokásrendje, a kialakult telepi életforma gyökerei az egykori paraszti, falusi életmódban, szokásrendben, értékrendben találhatók, amelyek csak lassan adták át helyüket a városi, kispolgári-polgári értékrendnek, életmódmintáknak. Természetesen ez utóbbi megállapításaink legkevésbé érvényesek a telepszem villaépítészet esetében. /. SZÁZADOS ÚTI VÁROSI KISLAKÁSOS TELEP" A fővárosi lakásépítési program keretében épült meg 1908-1910 között a X. kerületi Százados úton. Akkori építési költsége 990 ezer korona volt, ez az alacsony ár a telek és az építési megoldások olcsóságából adódott. Eredetileg zöld léckerítéssel körülvett, önálló és zárt lakóterület volt. Belső tagoltságát 6-10 méter széles, fasorokkal szegélyezett két utca adta, négy földszintes házsortömbre osztva a telepet. Egy-egy lakótömb kilenc sorházból (pavilonból) állt, egy házsorban nyolc 295
