Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52

ÓBUDA, 1867 A mezőváros képviselő-testületének összetétele gyökeresen eltér a pestiétől és némi rokonságot mutat a budaiéval, de jelentős pontokon különbözik is attól. Hasonlít a budai helyzethez, hogy itt ugyanolyan kevés a tőkepénzes, mint ott - még leginkább az iparosok körében fordulnak elő -, miközben a reálszféra még a budai arányokat is felülmúlja. Az óbudai képviselő-testület legjellemzőbb vonása, hogy a legnépesebb foglalkozási csoportot nem az iparosok, hanem a szőlőműves őstermelők alkotják; a kereskedők száma pedig egészen elenyésző. Hasonlóképpen csekély az értelmi ágazatok súlya is, míg a budai arányoknak megfelelően előforduló hivatalnokok körén belül - az óbudai hajógyárnak köszönhetően - a magánhivatalnokok szerepe szembeszökő. BUDAPEST, 1873 A törvény rendelkezése szerint a képviselők számát a választókerületek választóinak arányát figyelembe véve kelleti megállapítani. A virilistákat is e szerint jelölték, ám választásuk összfóvárosi lista alapján történt.

32 Pest % Buda % Óbuda % Össznépesség (1869)" 186 845 72,8 48 154 18,8 21846 8,5 Választók („beírtak")'

4 6 757 66,6 2 490 24,5 900 8,9 Nem virilista közgyűlési tagok és póttagok (1873) 159 67,6 53 22,6 23 9,8 Virilista közgyűlési tagok és póttagok (1873) 175 74,0 49 20,8 12 5,1 Újként bekerült virilisták 88 78,6 17 15,2 7 6,2 Miként az összegző kimutatásból is látható, a törvényhatósági bizottság tagjainak városrészenkénti arányai nem tértek el jelentős mértékben sem az össznépesség, sem a választójogosultak városrészenkénti arányaitól. Nem beszélhetünk a Duna-balpart jelentős felülreprezentáltságáról sem; csupán a virilista képviselők esetében tapasztalunk némi pesti fölényt, mely a homo novus pesti viriliseknél egy kicsit még hangsúlyosabb. Sokan egyébként az értékképviselőkre nem is szavaztak, csak a szabadon választható tagokra - mely tényben önmagában is, ellenzéki megítélés szerint „...igen helyesen, a virilista intézmény kárhoztatása és elítélése" rejlett.

35 A városegyesítéskor megválasztott közgyűlés egészének társadalmi arculata - a foglalkozási főcsoportok közötti főarányokal nézve - tendenciajellegű módosulásokat mutat. Ezek közül leglényegesebb az ipar és a kereskedelem arányainak az utóbbiakat képviselők javára való eltolódása. Míg a pestiek körében 1867-ben az ipari ágazatok képviselői alkotják a közgyűlés tagságának több mint 40%-át, 1873-ban már csak kevesebb, mint 1/3-át. Az aránymódosulásnak ez az iránya a kereskedelem képviselői tekintetében éppen fordított: míg 67-ben a pesti képviselők csak 13%-a kereskedő, 73-ban már megközelítőleg 20%-uk. S ha azt is a vizsgálódás tárgykörébe vonjuk, hogy hogyan növekszik a tőkepénzesek aránya e két csoport, az iparosok és a kereskedők között a két időpontban, akkor az akkori társadalmi-gazdasági folyamatokkal egybevágó, ismert kép - a nagykereskedelem szerepének megnövekedése - tárul elénk: a kereskedők kategóriáján belül már 1861-ben is igen magas, 86%-os arányuk ugyanis 1867-re 90,1873-ra pedig 97%-ot ér el. S jóllehet feltűnik a korabeli sajtónak, hogy Budapest legnagyobb tőzsérei közül viszonylag kevesen kerülnek be - közügyek iránti érdeklődésük hiánya miatt - a főváros parlamentjébe, a bekerültek viszont, nem csupán a saját foglalkozási csoportjukon belül, hanem a közgyűlés összes tőkepénzesét tekintve is, már az ipariakkal azonos arányt képviselnek. Ez jelentős változás, hiszen a kiegyezéskor még az ipariak alkotják a pesti közgyűlés tőkéseinek majdnem a felét, s csak ötödét a kereskedelmiek; 1873-ra viszont ez a különbség eltűnik. 28