Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
Ezt a képet a nagykereskedők és más kereskedők számának viszonylagos stagnálása egészíti ki, melynek magyarázata, hogy a régi szabadalmas és privilegizált nagykereskedelem képviselői már 48-ban is jelentős számban megtalálhatók a pesti képviselő-testületben, viszont az időközben feltört, legnagyobbrészt zsidó eredetű nagykereskedők előtt ezekben az években még zárva volt a közgyűlési terem. KERESKEDELMI ÁG 1848 tőkepénzesek 1848 kiskereskedők 1867 tőkepénzesek 1867 kiskereskedők Termény 11 14 Építőanyag 3 1 7 Papír 2 Ruha, textil 3 2 3 Bútor Élelmiszer 5 2 2 Luxuscikk 1 Vas, műszaki 5 2 Az egyes kereskedelmi ágazatokon belül 1848-hoz képest a „stratégiai" ágazatok némi koncentrációja s a termény- és építőanyag-kereskedők számának gyarapodása tapasztalható. 31 A hivatalnokok és értelmiségiek 1848-ban kb. egyharmados pesti aránya szintén nem változik a kiegyezés évében újjáalakult közgyűlésben, jóllehet 1861-ben az októberi diploma kibocsátása nyomán felpezsdült politikai élet következményeképpen - a törvényhatóságok feléledt alkotmányvédő funkcióival összefüggésben - némileg szembetűnőbb az értelmiségi jellegű csoportok, főként az írók, tudósok, művészek, egyháziak arányának megduplázódása. BUDA, 1848-1867 A budai változások a fentiektől némileg különböztek. A budai közgyűlés ugyanis az ottani társadalmi állapotoknak megfelelően mind 48-ban, mind 67-ben a pestinél sokkal kevesebb modern irányú elemet mutatott fel. Egyrészt az iparosok körében a tőkés vállalkozókkal szemben itt kezdettől fogva sokkal inkább a hagyományos céhes-kézművesek domináltak, s a kereskedők között is sokkal kevesebb nagykereskedő volt, mint Pesten. S inkább a kereskedelem visszaszorultságát, mint az iparosok tőkés voltát tanúsítja az is, hogy Budán az összes vállalkozók körén belül sem a kereskedők, hanem az ipariak voltak többen. Másrészt a sajátságos itteni viszonyokra utal, hogy a vagyoni szempontból passzív, vállalkozói viszonyulást nem mutató „magános, magánzó" kategória 1867-re például már a közgyűlés második legnépesebb csoportjává válik. A kisegzisztenciák meghatározó jellegét mutatja továbbá - ismert helyi vonásként a szőlőműves őstermelők jelentős aránya is. S kizárólag Budára jellemző az is, hogy itt a közgyűlési padsorok fennmaradó részét nem ügyvédek, orvosok és humán értelmiségiek uralják, hanem jobbára városi, kisebb részben állami hivatalnokok. Az 1848 és 1861 között Budán lezajlott legjelentősebb változások viszont jobbára egybevágtak a pesti folyamatokkal, melyek nyomán a helyi közgyűlés Összetétele is módosul. Ám Budán az értelmiségi városatyák számának megháromszorozódása - a pesti helyzettől eltérően - nem a reálszféra, hanem a hivatalnoki, azon belül is leginkább a városi hivatalnoki csoport rovására történik. A budai kereskedővélegek statikus jellegére utaló tény, hogy az ő városházi képviselőik körén belül szinte semmit sem módosult a vállalkozói-nem vállalkozói arány - ellentétben az iparosrétegekével, ahol viszont a vállalkozói csoportok javára jelentős módosulás történt. A kereskedők és ipariak aránya a pesti helyzethez hasonlóan itt sem változott.
