Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
VÁROSATYÁK 1848-1867 11 Mielőtt azonban az így megválasztott új törvényhatósági bizottság társadalmi arculatának megrajzolásához fognánk, elengedhetetlennek tűnik a három város korábbi közgyűlési összetételének - azaz az ún. reálszférához tartozók, a hivatalnokok-tisztviselők, valamint az értelmiségi ágazatokhoz sorolható képviselők egymáshoz viszonyított arányainak, s ezek módosulásainak - rövid vázolása. PEST, 1848-1867 A forradalom és a kiegyezés között, 1848-ban, 1861-ben és 1867-ben megválasztott városi közgyűlések összetételének alapjellegét - az ismert társadalmi és gazdasági folyamatoknak megfelelően - az 1848-ban még meghatározó jelentőségű iparos-céhes, kézműves-dominancia fokozatos visszaszorulása s körükben a tőkepénzesek 211 megszaporodása jellemezte. 29 Az 1861-es közgyűlés már méltán tekinthető újnak, hiszen a régi 48-as képviselők alig csupán egyharmada jut ismét mandátumhoz. 30 S ezekkel szemben szorul vissza az ipariak-kereskedők 1848-ban kétharmados részesedése a mostani közgyűlési létszám csupán mintegy felére. Ipariak és kereskedők 1861-es összetételét vizsgálva, a tőkepénzes iparosok megizmosodása mellett figyelmet érdemel a kereskedelmi tőkés rétegek viszonylagos megcsappanása, átmeneti visszaszorulása is. A kiegyezés évében megválasztott képviselő-testület összetételében a legjelentősebb változást az jelenti, hogy a nem tőkepénzes-tőkepénzes arány az utóbbiak többségbe kerülésével megfordul. További módosulást az értelmiségi rétegek - főként a humánértelmiségiek - 1861-hez mért némi visszaszorulása, valamint a reálszférán belül az ipariak, azon belül is a tőkepénzesek további erősödése jelenti. A közgyűlés iparos tagjainak ekkoriban már mintegy kétharmada tőkepénzes. Az ipari és kereskedelmi tőkepénzesek ágazataikon belüli térnyerésében a legfőbb különbség, hogy míg az előbbiek esetében 1848-tól folyamatos és nagyjából egyenletes aránynövekedést figyelhetünk meg, az utóbbiak a kezdetben is magas, 4/5-ös arányukról már csak lassú ütemben tudnak tovább emelkedni. Pesten 1848-ban az ipariak körén belül tehát kétszer annyi tőkés jelleget nem mutató, iparoscéhes mester fordult még elő a képviselő-testületben, mint tőkés, mely egyensúlyhiány nagyjából 1861-re egyenlítődik ki, a kiegyezés évére pedig éppenséggel meg is fordul: ekkor már a tőkés iparosok vannak kétszer annyian, mint a kézművesek. Az iparágak közötti belső arányokat szemlélve pedig a legerőteljesebb tőkés tendenciákat az ekkoriban húzó iparágaknak tekinthető építő-, fa-, valamint a vas-, fém- és műszaki jellegű iparágakban érdekelt városatyáknál tapasztalhatunk. Ezen esetekben, valamint az élelmiszer-ipari és a ruha- és textilipari ágazatok képviselőinek köreiben is, a tőkés-nem tőkés arányok megfordulását tapasztalhatjuk az 1848-as állapotokhoz képest. IPARAG 1848 tőkepénzesek 1848 kézművesek 1867 tőkepénzesek 1867 kézművesek Ruha-, textilipar 7 11 9 4 Vegyipar 1 5 2 1 Építőipar 6 3 15 6 Luxusipar 5 3 4 2 Faipar 2 10 15 2 Élelmiszeripar 4 14 14 7 Vas-, műszaki ipar 3 9 13 4 Bőripar 6 8 5 10 Osszesn 34 64 77 36 26
