Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284
3. kép. Tandor Ottó „Artibus" jeligéjű II. díjas művénekfőhomlokzati rajza az Iparművészeti Múzeum épületének tervpályázatán Ferenc a könyvtárak és múzeumok országos felügyelőjeként. Az építészek közül Ney Béla, Pecz Samu, Rauscher Lajos, Schulek Frigyes, Steindl Imre és Ybl Miklós szemlélhette meg zsűritagként a pályaműveket. A társművészek köréből Lotz Károly festőművész és Stróbl Alajos szobrászművész nyilatkozhatott. A kiírás alapján az első díj - ha az „végrehajtásra alkalmas" - maga a megbízás, a második díj 1500 Ft, míg a harmadik 1200 Ft volt. A program nemcsak a kívánatos helyiségek számát, funkcióját és körülbelüli négyzetméterét adta meg, hanem azok egymáshoz való viszonyában is megkötéseket tett. Az épületben úgy kellett teret biztosítani az iparművészeti (és az első variációban a néprajzi) múzeumnak egyfelől, az iparművészeti iskolának másfelől, hogy a közösen használt olvasótermen, rajztermen, könyvtáron kívül optimális szabadságot élvezzenek. Az iparművészeti múzeum kívánságait az előcsarnokon túl egy impozáns (800-1000 négyzetméter körüli) üveggel fedett udvar, a szakkiállítások, időszaki kiállítások és gipszmásolatok kollekciójának termei, valamint az állandó gyűjtemények helyiségei 15 képezték; továbbá egy reprezentatív dísz- és gyűlésterem. Az iparművészeti iskola az egyes szakosztályok - a fényviszonyok miatt gondosan tájolt- tantermeire 16 meg a kapcsolódó tanári szobákra és szertárakra tartott igényt. Külön kiemelte a program fényképészeti és cinkográfiai műintézet létesítését a tetőtérben. Gondoskodni kellett mindkét intézmény igazgatói és hivatalszolgai lakásainak, irodáinak elhelyezéséről is. Mindezt többszintes, nagyjából 10 000 m 2 hasznos területű belső térben kellett megoldani. A kijelölt időpontra 12 pályázat érkezett be, közülük kettő kétféle variációban. A némileg módosult összetételű bírálóbizottság 17 többször is ülésezett. A végső értékelésre 1891. június 24-én került sor. A zsűri egyetlen munkát sem talált alkalmasnak a közvetlen kivitelezésre. A módosított 1500 forintos első díjat Lechner Ödön-Pártos Gyula „Keletre magyar" jeligéjű munkája (2. kép), az 1200 fonntos második díjat Tandor Ottó „Artibus" jeligéjű pályaműve, az 1000 forintos harmadik díjat Schickedanz Albert-Freund Vilmos „Per artem ad astra" jeligéjű terve kapta. Megvásárolták továbbá Quittner Zsigmond („Észak" A-B) és Hauszmann Alajos „IM" sorozatát is, egyenként 500 forintért 18 . Az egyes munkákról készült részletes bírálói elemzéseket közzétették a Művészi Ipar és az 266 i
