Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52

kultúra színvonala szempontjából azon Deák-párti határozat, mely szerint a párt vezetősége felszólította szavazóit, hogy ezek után is szavazzanak a közös listára felvett ellenzékiekre.

21 A városházi körökhöz szorosabban kapcsolódó, az igazgatási apparátustól valamilyen szempontból függő helyzetben lévő, avagy azt befolyásolni szándékozó szűkebb körű csoportok tagjai azonban némileg másként értékelték a helyzetet. Jóllehet a kormánypárt és az ellenzék helyi, városrészi korifeusai már az év márciusától hosszas előkészületek során egyeztették mind a virilista, mind az összes választók soraiból választandók névsorát, ez - a jelek szerint - csupán az országos politika szempontrendszerét fedhette le. Az egyéb, igen változatos helyi érdekek azonban melyeket s melyek képviselőit főként a kormánykörökhöz közel állók előszeretettel „ez merő particularisme" felkiáltással hajlamosak voltak lefitymálni - kiszorultak ebből az egyeztetési rendszerből, s a választás végső eredménye szempontjából ugyan marginalizálódtak, viszont részt vettek a választási „küzdelemben", s színezték azt.

22 így a legtöbb kerületben több - ugyan csekély támogatottsággal bíró - ajánlási ív is nyilvánosságra került, amint az újság tudósított: „a szavazati és nyomatott és írott jegyzékek száma légió". A listák hamisítása is előfordult, ami azt jelentette, hogy az első két-három név még megfelelt a közösen elfogadott listának, de a többi már különbözött attól. így tehát, bár az érdeklődés nem volt túl nagy, a résztvevők mégsem voltak híjával a kortesfogásoknak.

23 A jelöltek egy része ugyanis óriási ambíciókat táplált eljövendő tagsága iránt, s - az ellenzéki lap tudósítója számára legalábbis - „Hogart [így] ecsetjének, Dickens tollának való kép volt ez urak ide-oda futkosó udvarlása, öndicsőítése...". Az alacsony szavazatszám láttán pedig akadt - mint a végül is bekerült Apaticzky Sándor VII. kerületi orvos -, aki „egészen kijött sodrából és tombolt, mint egy bukott senator, ha nevét törölve látta" ,

24 A választás alkalmával a politikai természetű különvélemények kinyilvánítása mellett akadt egyéb, speciális, élethivatáshoz kapcsolódó érdekek szerinti érvényesítési igény is. így a Ferencvárosban létesült például „asztalos"-párt, mely kizárólag asztalosokat kandidált; vagy Budán a tisztviselők egy része külön „hivatalnok"-pártot alakított, s nagyobb részben alsóbb rangú hivatalnokokat vett fel jegyzékébe. E párt kortesével esett meg, hogy jegyzékük osztogatása alkalmával azt magának - a különben városatyává is választott - Szlávy József miniszterelnöknek is felajánlotta; mely találkozás „mint mondják igen érdekes volt". A „hivatalnok"-párt erőlködése azután „fölverte nyugalmából a többi választókat s e kerületben volt aránylag, legélénkebb részvétel" ,

25 A választási eredmények némi csalódással vegyes meglepetést okoztak a kortársaknak. Csalódást keltett, hogy az önkéntes jelentkezésen alapuló összeírási rendszer miatt sok érdemes polgár eleve kimaradt a választhatók közül; a meglepetést pedig a későbbi közgyűlési választásokra is oly jellemző közöny okozta. A sajtó a választás eredményeit a tényleges helyzetnek megfelelően értékelte; vagyis miközben „megnyugvással üdvözölte" a „fővárosi polgárság érdekeinek ezen megújított képviselőit", ugyanakkor sajnálkozott afölött, hogy az új főváros sok elemet nélkülözni lesz kénytelen „.. .úgy a régibb, mint az újabb generáció köréből, kiket a szerénység a candidálók szemei elől eltakart, s kiknek helyeit - amint a Pesti Napló vezércikkírója fogalmazott - a saját csekélységük értéken fölüli érvényesítésében élelmes erők foglalták el". A kormánypárt szócsöve egyébiránt a megválasztottak kritizálása helyett inkább a közönyösséget ostorozta, figyelmeztetve egyszersmind a túlságosan elhamarkodott bírálat veszélyeire: „de ha vádat emelni idején levőnek tartanok ma még, akkor sem ezen élelmességet sújtanák, hanem ostoroznunk kellene a közönyt, mely az illetéktelen egyéneknek fölülkerekedését előmozdítja, e közöny - tájékoztatta olvasóit a vezércikkíró - negativ hatása majdnem élesebben jellemzi az egész mozgalmat, mint a tényleg kifejtett actió."

26