Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban 219-259

A kép eredeti aláírása: Rqffael Santi: Madonna gyermekével és Ker. Szt. Jánossal. Rézmetszetű illusztráció, PULSZKY-TSCHUDI, 1883,25. old. tár részére tervezett üvegtetős, felül­világítós szerkezeteknél alkalma­zott." Ez minden bizonnyal a her­cegnek tett engedmény volt. Továb­bá a rendelkezésre álló rövid időben Henszlmann széles körű propagan­datevékenységet fejtett ki, hogy el­nyerje a közvélemény kényszerítő támogatását. Előadásokat tartott az Akadémián az építészeti stílusokról, ahol kiemelve ismertette a gótikát, 74 valamint közzétette nézeteit afelől, milyen is legyen az épület. 75 Egy ki­emelt jelentőségű tudóscsoport, az akadémiai tagság és az ellenzéki saj­tó mindvégig mellette állt, de illúzió lenne azt feltételezni, hogy a gótika kedveltsége vagy a terv kvalitásai miatt. Egyszerűen azért, mert sze­rették volna, ha magyar ember kapja e rangos feladatot. De a her­ceg a kezdetektől ott állt a háttér­ben, és mint már Omlósnak említette, a firenzei Uffizit tekintette példának, kizárt, hogy egy góti­kus épületet elfogadott volna. A küzdelem végső soron közte és Henszlmann között zajlott, de úgy, hogy a tudós nem tudott arról, hogy semmi esélye sincs. Mivel nyílt diktátumról Esterházy részéről szó sem lehetett, Henszlmann presztízse pedig kizárta az egyenes visszautasítást, kényes helyzet alakult ki. 1840 óta a művészet terén a nemzetiesség kérdése mint központi értékkategória uralko­dott a közönség előtt, az épület stílusáról folyó vitát is ebbe az irányba terelték. Igen tanulságos megfigyelni, hogyan polarizálódnak a táborok „kozmopolita" és „nemzeti" elkötelezettség szerint, és hogyan töltődik fel az esztétikai indíttatású polémia ideológiával, sőt napi politikával. A vitában más problémák is manifesztálódnak, így az Akadémia arisztokrata vezetése és a polgári tagság he­gemóniaharca. A vita a teljes nyilvánosság előtt, a pesti sajtóban folyt, így nagy haszonnal járt a ma­gyar művészettörténeti szaknyelv fejlődésére nézve. A határidőre elkészült tervek 1861. febr. 24-én Henszlmann, Ferstel és a fel nem kért, de a tehet­séges és ambiciózus ifjú Szkalnitzky Antaltól (1836-1878) az Akadémián egyetlen napig ki voltak ál­lítva, és ekkor számosan megtekintették, az adakozókat érdekelte, mire adták pénzüket. 76 Másnap, a február 25-i teljes ülésen Tóth Lőrinc pénztárnok az Akadémia tagságának hivatalosan bejelentette, hogy az Esterházy képgyűjteményt, „.. .mely eddig Bécsnek egyik művészi nevezetessége volt..." tu­lajdonosa a leendő akadémiai palota képcsarnokának engedi át tartós letétként. Ezért a palota terveit neki is bemutatják, hogy a képtár termeiről véleményt mondhasson. Nem puszta udvariasság ez. Az épület fele a gyűjtemény számára készült, az alapterületet 620 nm-rel megnagyobbították, ami je­lentős költségnövekedést eredményezett, nem kockáztathatták Pál herceg esetleges visszalépését. 233

Next

/
Thumbnails
Contents