Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
felkérésükre ekkortól gyarapítja tovább az 1880-as években készített - s már ekkor különlegességnek számító - budapesti fényképsorozatát.' 2 '' A főváros ajándékozással is növelheti műkincs állományát - ekkor kapják meg Lacelotti herceg adományát, amely értékes könyv- és képanyagot foglal magában, s 1907-ben kerül a főváros tulajdonába végrendeletileg Zichy Jenő gyűjteménye, amelynek képzőművészeti része értékes olasz és francia műveket tartalmaz (a XV-XVIII. századból), valamint a XVII-XVIII. század magyar festészetének néhány igen jeles alkotását. Bárczy polgármesterré választása - amint erről már szóltunk - döntő változások egész sorozatát indította el. Az 1901-től tanácsnokként működő Bárczy az oktatási és a kulturális terület szakértőjévé vált, de neveltetése és széles köm - a kor színvonalán álló - modern műveltsége az új művészeti irányzatokra is fogékonnyá tette. A század első éveinek művészetpolitikáját ennek ellenére elsősorban nem a döntő változásokkal, hanem a különböző stílusú alkotók párhuzamos támogatásával, s a vásárlások bizonyos eklekticizmusával jellemezhetjük. A teljes időszakon át tart a reprezentatív portrék és mellszobrok megrendelése, amelyek a közgyűlési teremben, illetve a társalgóban kapnak helyet. Szobor készül a fővárosi Vigadó számára 126 (mely a főváros kezelésében működik), s folyamatos a városábrázoló festmények készíttetése is - alkotóik azonban többnyire a kor másod- vagy harmadvonalába tartozó művészek. 127 Az OMKT konzervatív kiállításpolitikája a fővárosi gyűjtemény összetételében is nyomon követhető. Az ekkoriban vásárolt alkotások zömét a historizáló akadémizmus stílusa jellemzi. A gyűjtemény Spányi Béla és Szikszay Ferenc tájképeivel s Tornai Gyula műveivel gyarapodik. A főváros egy-egy jellegzetes pontját, házait ábrázoló festményeket is ez a stílus hatja át, ami összhangban van a megrendelők ízlésével és céljával: az alkotások az ekkor még csak kiegészítő szerepre szánt fénykép funkcióját töltötték be. A képzőművészeti bizottság irányításával folytatott műgyűjtő tevékenység „állóvizébe" hirtelen robbant be mindaz a változás, amely 1905 körül lezajlott. Mielőtt azonban erre rátérnénk, egy - a fővárosi mecenatúra jellegét később nagymértékben meghatározó - művész pályaívét vázoljuk fel: Márffy Ödönét. 5. EGY KÜLÖNLEGES MŰVÉSZETI ÖSZTÖNDÍJ Márffy pályafutása önmagában is illusztrálja a fővárosi mecenatúra egyik sajátos ágazatát. 18 éves korától négy éven át hivatalnok volt a fővárosnál - a ranglétrán II. osztályú „számvevőségi végrehajtó" címig jutott -, amikor 1902-ben egyévi szabadságot és anyagi támogatást kért a fővárostól tervezett párizsi festészeti tanulmányai megkezdésére. Kérvényében leírja, hogy „jelenleg nálunk a művészi pálya még olyan stádiumban van, hogy fiatal kezdő úgyszólván alig élhet meg tisztán belőle,... másrészt azonban tanulmányaimat külföldi iskolák végzésével is szeretném kibővíteni, s e célból Parisban a Julian iskolát óhajtanám látogatni ... A »Nemzeti Szalon« múlt évi őszi tárlatán festményemet kiállításra elfogadták és a ... hírlapokban elismerő bírálatot nyert." 128 A kérvényt Hegedűs László festőművész ajánlásával nyújtja be, aki tanára az Országos Mintarajziskolában. A szabadságot - közgyűlési jóváhagyással - gyorsan engedélyezték, anyagi támogatást célzó kérése már nehezebben járta meg a hivatalokat. Először a képzőművészeti bizottság tárgyalta a kérést, s Benczúr Gyula - a testület akkori szakértője - adott számára ajánlást. Végül is pártolólag terjesztették ügyét a tanács elé - 1200 korona megszavazását javasolták a „hazai képzőművészeti czélokra előirányzott összeg terhére - [de] kivételesen, s minden, a jövőre való következtetés nélkül" 129 , azzal a feltétellel, hogy visszatérése után egy képet fest a főváros számára. A javaslat ellen szavazott a bizottság egyik tagja, mert „a hazai képzőművészeti czélokra előirányzott összegnek nem az a rendeltetése, hogy abból fiatal kezdő művészeknek ta192
