Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

nulmányaik folytatására segély adassék. Annak ily czélra igénybe vétele veszedelmes praecedenst teremtene.""

0 A tanács megszavazza a javasolt összeget - indoklásában nyomatékosan utal arra, hogy Márffy fővárosi alkalmazott -, de a bizottsági ajánlásból megerősíti a kivételességet hangsúlyozó megjegyzést.

131 Egy évvel később Márffy ismételten a tanácshoz fordul kérvényével: szabadságának újabb 10 hónapi meghosszabbítását és „segélydíjának folytatólagos utalványozását" kéri. A kérvényben beszámol tanulmányairól, melyeket 1902 szeptemberétől Párizsban folytatott: „először a Julian iskolát látogattam, hol Jean-Paul Laurens tanár növendéke voltam, október ... óta pedig az Ecole des Beaux-Arts-ban dolgozom, hol Cormon tanár kiváló műtermébe sikerült bejutnom. Ezen idő alatt mintegy 150 férfi és női aktot rajzoltam és részben festettem,... [több] tanulmány fejet, számos tájképstúdiumot Parisban és a környéken ... Szilárd elhatározással és minden erőmből a klasszikus figurális művészet felé törekszem ... a mi nagy készültséget és akadémiai tudást feltételez."

132 A beadványhoz mellékelten több alkotását is elküldi a tanácshoz - „a képzőművészeti bizottság bírálatára" -, melyekkel művészi munkásságának előrehaladását kívánja bemutatni. Ezzel párhuzamosan Matuska Alajos alpolgármesterhez - a bizottság elnökéhez - is levelet intéz, s ehhez párizsi tanárának ajánló sorait is mellékeli. A levélből kitűnik, hogy ösztöndíját nagyrészt az alpolgármester támogatása tette lehetővé, s most ismételten kéri „közbenjárását", hogy kérelme kedvező visszhangra találjon.

133 A bizottság ezúttal ellenvélemény nélkül javasolja számára a „segélydíjat" - ismét 1200 korona összegben -, a korábbi kikötéssel, mely szerint visszatérését követően „tartozik ... a főváros számára egy annak idején meghatározandó tárgyú képet festeni".

134 A bizottság megállapítja, hogy Márffy „kiváló szorgalommal dolgozott, mit igazol tanárának Cormon Úrnak csatolt levele is ... kérelmét a magunk részéről a legmelegebben pártoljuk, mert részben mesterének leveléből, részben a beküldött tanulmányrajzokból meggyőződést szereztünk, hogy határozott művészi tehetséggel rendelkezik."

135 A tanács ezt követően természetesen teljesíti a kérést - a festő újabb egy évet nyert tanulmányai folytatására. Az 1904. évben már korábban megérkezik a tanácshoz a kérvény, s az alpolgármesterhez a meleg hangú levél. A művész továbbra is az Ecole des Beaux-Artsban folytatja tanulmányait Cormon műtermében, de „plein air stúdiumokkal" is foglalkozik. 28 alkotást - „festményt, színvázlatokat, rajzokat és aquarelleket" - küld bírálatra a képzőművészeti bizottság számára. A pártfogást „abban az erős meggyőződésemben [kérem], hogy képes leszek nemsokára művészi szolgálataimmal leróni azon kötelességemet, melylyel a székesfővárosnak nagylelkű támogatásáért tartozom."

136 A levélben művészi fejlődéséről, elképzeléseiről is szól. „Tiszta szemmel áll előttem a művészet már és érzem az[on az] úton vagyok, amelyet kerestem és követnem kell. Az életből vett megfigyeléseimet festem az első pillanatnyi színhatás megtartásával. A harmóniát, minthogy meggyőződésem szerint csak ez, a mi a természetet széppé teszi, ezt kutatom, főleg a természetben és törekszem azt visszaadni. Erős meggyőződésem szerint [ez] az egyedüli igaz út a művészetben."

137 Kéri az alpolgármestert, válasszon ki egy képet a küldött sorozatból, s fogadja el - a festő számára megtisztelő -ajándékként.

13

" A tanácsi döntés ezúttal kivételesen kedvező Márffy számára, s a határozatból művészi munkájának elismerése is tükröződik. A festő „beküldött munkálataiból meggyőződött a tanács arról, hogy ... a szükséges pártolásra nemcsak érdemes, hanem ... határozott haladásánál, tehetségénél és szorgalmánál fogva méltó arra is, hogy anyagi támogatásban fokozottabb mértékben részes íttessék."

139 A szabadság engedélyezésén túl „segélydíját" 1600 koronára emelik, s mindössze egy újabb kép festésének kötelezettségét írják elő - visszaérkezése után.

140 így Márffy zavartalanul folytathatja tanulmányait a következő évben is. 1905 áprilisában írott újabb kérvénye is támogatásra talál. Továbbra is az Ecole Nationale des Beaux-Artsban tanul, de Jackes Blanche műtermében is dolgozik. Tevékenysége bemutatására ezúttal is elküldi néhány alkotását - festményeket és rajzokat -, s kéri 193