Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

munkájába, vegyen részt „az emlékművek helyeinek kijelölését, s a tervezetek elfogadását"

6 érintő döntésekben, javaslatait pedig terjessze a közgyűlés elé. A körvonalazott feladatkör szerint a bizottság a kiírásra kerülő pályázatok zsűrijében is képviseletet kap. A főváros díszsírhelyet adományoz Kossuth számára a Kerepesi temetőben, a síremlékre azonban - részben anyagi, részben az említett politikai okok miatt - csak 1900-ban írják ki a pályázatot. A főváros 1897-ben kap felkérést az - országos gyűjtés eredményeként létrejött - emlékmű- és szoboralap kezelésére, s az alkotások megvalósításának előkészítésére.

7 Ekkor 354 ezer Ft állt rendelkezésre, mely még nem volt elegendő a két mű költségeire, ezért a gyűjtés folytatását határozzák el.

s A főváros döntése értelmében először a síremléket kívánják felállítani, ezért már 1898-ban kijelölik pontos helyét, majd a Képzőművészeti Bizottságot bízzák meg az előkészítéssel. 1900 januárjában hirdetik meg a pályázatot: határidőként 1902 márciusát jelölik meg.

9 A pályázat históriája a korszak egyik viharos botrányává dagadt, mely - a hírlapok révén - a nyilvánosságot is felborzolta. Az I. díjat nyert - Stróbl Alajos-Gerster Kálmán - tervet támadások érték a sajtóban, és a zsűri összetétele, döntési mechanizmusa miatt a pályázók egy része és a Magyar Képzőművészek Egyesülete a döntés megsemmisítését kezdeményezte a törvényhatósági bizottságnál. Az elutasító válasz ellen kél építész, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos fellebbezést nyújtott be, s hivatalos úton Széli Kálmán (miniszterelnök és) belügyminiszterhez fordultak. A beadványból"

1 kitűnik, hogy Stróbl Alajos eredetileg a zsűri tagja volt, s csak az első ülés idején mondott le tisztségéről: „Lechner Ödön, Zala György és Kancz Gyula [bíráló] bizottsági tagok [pedig] az első díj odaítélése után a történtek feletti felháborodásukban tisztségükről lemondottak, ... [s] a helyszínről rögtön távozlak. ... a második és harmadik díj odaítélését... csak a kilenc tagú bizottság végezte."" A bizottság így csonka lett, a szabályzat 13 tag jelenlétét írta elő. „A csonka bizottság azonban folytatta munkáját, mire művésztagjai megtagadták a jegyzőkönyv aláírását, hármuk pedig hírlapi nyilatkozatban megállapította, hogy a bíráló bizottság többségét nem művészi szempont vezette ...a különböző hivatalok kiküldöttei voltak többségben."

12 A két építész fellebbezésében „a pályázat tisztaságát... lerontó körülményként" szerepel, hogy „Kauser János zsűritag és Gerster Kálmán, az első díj egyik nyertese közt közeli rokonság áll fenn"." A Magyar Képzőművészek Egyesületének beadványában (melynek csak válaszdokumentumát leltük fel)

14 azt is megemlítették, hogy Kossuth Ferenc

15 - a szabályokkal ellentétesen - megtekinthette a terveket, s véleményt is nyilvánított az első díjas pályamű mellett.

I(> A tiltakozást - a kifogásolt tények egy részére ki sem térve - a belügyminiszter is elutasította.

17 A levelek írói azt is sérelmezték, hogy a díjnyertes pályázat jelentősen túllépte az előírt - 300 ezer koronás - költségkeretet. A tiltakozások ellenére a Gerster-Stróbl-terv kapott lehetőséget a kivitelre - az alkotás hét év alatt készült el, 1909-ben adták át.

IK „A Kossuth-mauzóleum pályázatán ... a megmerevedett akadémikus és a szecessziósnak nevezhető modern - a közvélemény bevonásával folytatott - harcának lehetünk tanúi, amelyből győztesként a hivatalos Magyarország ízlését mutató mű került ki... elfogadtak egy, az átlagos, tucat, eklektikus művek sorából csak mérete miatt kimagasló konvencionális monumentumot."

19 „[A mű] ... átalakított kiadásban került kivitelre, de építészeti része így sem vesztette el unalmasságát. Szerencsére elmaradt Kossuth feltámadásának nagyon is színészies jelenete, amely az eredeti pályatervnek [gyászos] komolyságát annyira veszélyeztette ... A Genius, a Hungária, az oroszlán, a párduc ... szépen és gonddal vannak megmintázva, mégis e gazdag sokféleség helyébe szívesen kívánnánk ünnepélyes egyszerűséget."

20 Igen érdekes - de végkifejletében tragikus - az egykori Szabadságharc-szobor pályázatának sorsa is. A szoborállításról az első közgyűlési határozat 1886-ban született, s ekkor a pályázatot is kiírják, de az 1891-ben eredmény nélkül zárult. A kudarc okát a szoborbizottság abban látta, hogy 180