Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
//. MŰVÉSZET ÉS MŰ PÁRTOLÁS" A FŐVÁROS KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTŐTEVÉKENYSÉGE 1901-1918 A millennium időszakára jellemző - látványos s a kortársak számára is meglepetésszerű - gazdasági prosperitás a művészeti élet fellendüléséhez is alapot teremtett. A fővárosi polgárság egyre nagyobb arányban juttat megrendeléseket - az alkalmazott művészetek mellett - a képzőművészel szinte minden ágának. A nagy (s részben szimbolikus értékű) állami létesítmények építése idején - mint az Opera, az Országház, a Kúria - a főváros is nagyszámú alkotást kezdeményez, s több kiemelt jelentőségű pályázat lebonyolítását vállalja magára. A folyamat építészeti stílusváltással is együtt járt. A városegyesítést követő korszakban épült alkotások döntő többsége a historizmus stílusvonulatát követi, mely meghatározó hagyományként él egészen a századfordulóig, kissé még túl is élve azt. A felépült reprezentatív középületek - amelyeket a századelőn oly sok kritikával illettek' - első pillantásra sablonos megjelenésük ellenére a kortársak szemében méltóságot, harmóniát és emelkedettséget hordoztak. Ezek az alkotások jól illeszkedtek a városi polgárság ízlésvilágához, hiszen az urbánus kultúra itt „gyökereket talált" a klasszikus ideálokban, melyek látványosan öltöttek testet az épületek homlokzatain és változatos díszítőelemein, de a köztéri szobrokon is. A művészek természetesen éltek a hirtelen megnövekedett lehetőségekkel, hiszen a polgári mecenatúra és a műkereskedelem korszerű formái csak kialakulóban voltak. Éppen a művészeti élet meglehetősen merev - struktúrája miatt kaphatott különös jelentőséget a fővárosi hatóság által kezdeményezett mecenatúra. 1. PÁLYÁZATOK SZERVEZÉSE - A MŰALKOTÁSOK SORSA A főváros vezetői a XIX. század végétől vállalják fel a különböző országos pályázatok szervezését, melyek révén szerepük igen jelentőssé vált - ugyanakkor számos ellentmondást is hordozott. Témakörünket tekintve az első - s talán legemlékezetesebb - a Kossuth síremlék-pályázat volt. Kossuth emlékének megörökítésére - már 1894. március 24-én - országos bizottság alakult. A bizottság fővárosi tagjainak több mint fele törvényhatósági képviselő volt. Az uralkodó döntése mellyel megtiltotta az állam hivatalos szerveinek a gyász kinyilvánítását - a kormányt kínos politikai helyzetbe hozta. A két oldalról ránehezedő nyomásra a dualizmus időszakára jellemző politikai lépéssel reagált: a fővárost kérte fel díszpolgárának temetésére, s a nemzeti gyász szertartásainak lebonyolítására. 2 Ezzel Budapest kiemelt politikai szerephez jutott, s egyben mecénási tevékenységének hatóköre is kitágult. A megalakuló országos „bizottság célja Kossuth Lajos emlékét megörökítő szobrot a főváros területén létesíteni és sírhelyén emlékművet állítani". 3 A cél elérése érdekében gyűjtést indítanak, melyet a Falk Miksa elnökletével megalakult hírlapalbizottság szervez. A fővárosi tanács húszezer forintot szavaz meg az emlékművek létesítésére, melyet a közgyűlés természetesen egyhangúlag jóváhagy. A közgyűlési határozat saját - hatásköri - szerepét is rögzíti: „az emlékművek a főváros közterületén állíttatnak fel, és ... [ezért] ... a fennálló törvények és szabályok értelmében a döntő határozat meghozatala a törvényhatóság illetékességi körébe tartozik, de emellett a főváros a költségekhez oly nagy összeggel járul, hogy már ezért is az ingerencziák 4 gyakorlása őt méltán megilleti"-. Befolyásának érvényesítésére - mely már az előkészítés szakaszára is kiterjed - a közgyűlés a képzőművészeti bizottságot kéri fel. Megbízza a testületet, kapcsolódjék be az országos bizottság * A tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával készült.
