Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
ezésre juttatja ... Az egész tervezet a sablonszerűségtől egészen elüt, és oly szép és eredeti, hogy a templom ... a főváros egyik látványosságát fogja képezni és a maga nemében a continensen az első lesz." 76 Az iraton sajnos nem tüntették fel a meghívott szakértők nevét, így nem tudjuk, kik formálták a bizottmány álláspontját. Annyi bizonyos, hogy az ülésen Lechner is részt vett, s ez volt az egyetlen alkalom, amelyre az előkészítés során meghívást kapott. 77 Az előterjesztés azzal zárul, hogy a tervet a bizottmány „melegen fogadja", s megvalósítását javasolja. E vélemény fogadtatása azonban eltér a megszokottól - az események váratlan fordulatot vesznek. A tanács ezt követően a tervet - véleményezésre - a középítési bizottmánynak adja át, amely egy szűkebb, ún. középítési hetes albizottmányhoz továbbítja. Ennek ülésén már kizárólag kifogások és ellenvélemények hangzottak el - a jegyzőkönyv legalábbis csak ezeket rögzíti. A felmerült „aggályok" mindenekelőtt az épület stílusát érintették. Úgy vélték, a „templomnak nincsen római katholikus jellege, sőt azzal ellenkezik". 78 Kifogásolták az új típusú szerkezetet - a majolikaborítást is -, a költségeket pedig a Lechner által jelzettnél lényegesen többre becsülték. Ezután került a terv a középítési bizottmány elé, amelynek jegyzőkönyve az ellenvéleményeket megismétli, sőt nyomatékosítja. A tervet „bizonytalan kimenetelű kíséiiet"-nek minősítik, mert véleményük szerint a vasszerkezet, a kupolák, s a majolikaborítás „kipróbálatlan dolgok". A bizottmány Lechner tervének „mellőzését" javasolja. 7 " A döntés folyamata sajnos nem rekonstruálható, mert a tanácsülésnek csak a határozata maradt fenn. Ebben - elismerve a képzőművészeti bizottmány javaslatának pozitív elemeit - felsorolják az építési bizottmány „aggályait", s a tervet elutasítják. 80 Feltehetően nem kívántak összeütközésbe kerülni a bizottságban helyet foglaló építészekkel, akik koncepcionális ellenszenve - a szakmai érvek felsorakoztatásával - az objektivitás látszatát öltötte. A tanács ily módon a Barcza-terv fenntartása mellett dönt, s ezt terjeszti a közgyűlés elé is, amely a javaslatot jóváhagyja. 81 Lechner ezt követően hiába érvel kérvényében, hogy a javasolt konstrukciót és a szerkezeti anyagokat „az előrehaladottabb külföld által már régebben nagy sikerrel" 82 alkalmazzák. A konfliktushelyzetet mutatja, hogy Lechner újabb tervei (csak harmadik tervét fogadták el végül) már nem kerültek a képzőművészeti bizottmány elé, a döntéseket a tanács a mérnöki hivatal közreműködésével hozta. 83 E történet szálai érdekes módon fonódnak össze a budapesti városvezető réteg ízlésvilágával, értékrendszerével. E réteg első - a városegyesítéskor szerephez jutó - generációja támogatja, sőt sietteti a főváros fejlődését, a művészetben azonban elképzelhetetlen számára a változás, csak a történeti formák „köntösében" megjelenő alkotásokat tekinti igazi értéknek. Ez abból is adódik, hogy a robbanásszerű, „amerikai ütemű" fejlődésnek, a „Gründerzeit"-nek nincs önálló stílusa, a historizmus letűnt korszakok stílusaiból meríti eszköztárát. A főváros vezetői és döntéshozó szakértői ezúttal először szembesültek a historizmus sablonjaiból kibontakozó új művészet egyik irányzatával. Azzal, hogy elutasítják a merész, új formákat alkalmazó konstrukciót, egyben kifejezésre juttatják, hogy nem kívánnak tudomást venni a művészet megújulását hirdető nyugat-európai áramlatokról - amelyek számukra „idegen" formák hordozói. így történhetett, hogy csak a harmadik, a konvencionálisabb, neogótikus változat nyerte el tetszésüket. 84 A templom építése - főként műszaki okok miatt - elhúzódott, 85 s az eredetileg tervezett egy év helyett három évet vett igénybe. Az épület belső terének kialakítására Lechner további két évet igényelt, a tanács azonban ezt elfogadhatatlannak találta, s úgy döntött, más építészt bíz meg a feladattal. 86 Lechner tiltakozása ismételten eredménytelen, de az eljárást a művészkörök is egyöntetűen elítélték, s tiltakozó akciót szerveztek. A száz aláírással ellátott petíciót Alpár Ignác, Komor Marcell, Körösi Albert, Benczúr Gyula, Stróbl Alajos és Székely Bertalan nevei fémjelezték. 87 Hiába. A tanács ragaszkodott döntéséhez, s a templom belső terének kialakítására Tandor Ottót 88 kérte fel. A művészi szempontokat negligáló döntéssel a tanács feláldozta az épület harmóniáját, a külső és belső tér formanyelve teljesen eltérő. Az épület külső megjelenésében végül neogótikus formát 171
