Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
nyert, a konstrukciót kísérő ornamentika azonban Lechner önálló - s a korszak legmodernebb európai irányzataival összecsengő -, mégis sajátosan magyar stílusát tükrözi. Ennyit sikerült elérnie. Ezzel szemben a belső térben „a történelem folyamán előforduló stílusok szinte összes neo-változata megtalálható". 1 * 9 A templom így is különleges helyet foglal el a korszak építőművészetében, a főváros vezetőinek egyoldalú állásfoglalása azonban ezúttal egy komplex műalkotás létrejöttét hiúsította meg. 12. EGY KORJELZŐ TÖRTÉNETI FESTMÉNY A műalkotásokra adott megbízások közül kiemelkedik Benczúr Gyula monumentális alkotása: a budai Vár 1686-ban történt visszavívását ábrázoló tabló. A festményt a törökök fölött aratott - egykor egész Európát lázba hozó - győzelem 200. évfordulója alkalmából tervezett kiállításhoz rendelték meg a művésztől,* s honoráriumként 12 000 Ft-ot szavazott meg a közgyűlés. A döntést az ünnepségek szervezésére alakult bizottság hozza: „az oly nagy fontosságú történeti tény ... méltó nagyobb szabású festményben örökíttessék meg, mely festményen az akkor szerepelt egyének lennmaradt arcképeik nyomán szintén feltüntetendők". 9 ' „A históriai kép műfaji elvárásaihoz ... fokozatosan társult a történeti hűség követelménye a 18. század végén, s különösen a 19. században ... A történeti hűség igényét nem a politikai tudat változásai... közvetítették a művészi szféra felé, hanem elsősorban a történettudomány pozitivista tendenciái ... a história-festők törekvései összecsengenek a történetírókéval, a történészektől a történeti festőkhöz hasonlóan az adatok, tények hitelessége mellett a téma megkomponált ábrázolását, a »történelem festői össz-képét is elvárták« "." A főváros különböző szintű fórumain elhúzódó tárgyalások folytak az ünnepségsorozatról, de a festő felkérésére oly későn került sor, hogy a kiállításra csak a kép vázlatának elkészítését ígérhette -, végül azonban még arra sem került sor. A kép ezzel hosszú időre lekerült a főváros napirendjéről. A történet fonalát 1888-ban vehetjük fel újra, amikor Benczúr levéllel fordul a képzőművészeti bizottmányhoz, s közli, hogy a festmény „komponálását" immáron befejezte. A mű - amint írja - az eredetinek közel kétszeresére növekedett, s ez a honorárium összegének hasonló arányú emelését teszi szükségessé. 93 A bizottmány ekkor - a festő meghívására - műtermében megtekinti a vázlatot, s „elismeri,... hogy a kép - a benne máris látható hatalmas művészi erő és a kivitel genialitása folytán - Budavár visszavívásának világra szóló nagy eseményét... [annak] nagyságához méltóan fogja ábrázolni és hogy ez a főváros bármely tennének díszére, magának a művésznek pedig becsülelére [válik] ... ,m A honorárium összege azonban túlontúl magasnak tűnt a főváros vezetői számára, s a művésszel folytatott alkudozások nem járlak eredménnyel. 95 A képzőművészeti bizottmány azonban nem mond le a képről, túlságosan is vonzónak találják a gondolatot, hogy a főváros egy ilyen nagyszabású, reprezentatív alkotás kezdeményezője lehet, mellyel - nagyvonalú mecénásként - a művész dicsőségéből is részesül. 1893-ban keresik meg ismét a festőt, de az alkotás tervezése ekkor már a millenniumi kiállítás gondolatával ötvöződik. A főváros önálló pavilont kíván felállítani, s a képzőművészeti bizottmány a kiállítás „történeti jellegét" hangsúlyozza. 9 * Ebbe az elképzelésbe illeszkedik Benczúr képe is, amely „a kiállítás érdekességét és fényét rendkívül emelné". 97 A cél ezúttal - az ünnepségek óriási méretei, s az ezzel arányos költségvetés révén - elérhetővé vált. A korszak csúcspontjaként kezelt eseménysorozatban a főváros is demonstrálni kívánja nagyságát, szédületes sebességű felemelkedését, s immáron más optikát kap a 24 000 forintnyi honorárium is, amelyet a közgyűlés simán jóváhagy. 1 * A művész munkához lát, a tanács és a különbizottság pedig lázasan szervezi a millenniumi kiállítást, melynek fővárosi pavilonja a várva várt kép arányainak megfelelő és hatását felfokozó formát ölt. A festő kívánságának megfelelően az építésszel együtt tervezik meg a pavilon formáját, 99 172
