Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
... ez a historizmus erősen narratív, ... színpadias volt.'" A templom szobrai Stróbl Alajos és Szász Gyula alkotásai. A műpártoló tevékenység 1880-ban hirtelen lendületet kap. Ekkor készül el a főváros első képzőművészeti programja, amelyet a tanács a törvényhatósági közgyűlés elé terjeszt. E fordulópont hátterét jelzi, s a város korabeli képét vetíti elénk a rövid életű Képzőművészeti Szemlében megjelent helyzetkép: „Minden eszmének jó idő kell, míg testté válik. Az emberek előbb meg akarnak győződni, vájjon helyes és szükséges-e? Sajátságos azonban, ha oly eszme ..., mely más államokban a felvirágozás, a nemzeti műveltség és vagyonosodást idézi elő,... ily eszme csak nagy nehezen tud tért hódítani oly nemzetnél, mely ... leginkább reá volna szorulva. ...Magyarországnak már földrajzi fekvésénél fogva is nagy hivatása van a szomszéd népek művelődésére nézve. Mint a leviharzott századokban ... védbástyája volt a nyugati kultúrának, ép úgy hivatása most, hogy a nyugati kultúrát a keleten terjeszsze. De hogy e nemes feladatának megfelelhessen: ... szükséges, hogy előbb maga is elválaszthatatlan sajátjává tegye a kultúrát... A kultúra fogalmának számos ága van. Ezek mind külön-külön téren működnek, ... de ... egy pontba futnak össze és együtt képezik a nemzet hatalmát. Mert mai napság csak annak a nemzetnek van létjogosultsága, melynek hatalma van; kultúra nélkül pedig a hatalom csak árnyék. És e hatalom egyik részét joggal maguknak követelik a szép művészetek és különösen a képzőművészetek. De a művészetel, hogy elfoglalhassa azt a tért, mely megilleti, gyámolítani, istápolni kell. Nem alamizsnát kér, mert nem koldus. A művészet fejedelem, s... mint a fejedelem: csak akkor áraszt fényt nemzetérc, és imponál a többi nemzetnek, ha bőven áldozhat a rendelkezésére adott összegből. ... Jogosultságát még a köztársaságok is elismerik, és e tételnél nem fösvénykednek. Csak mi, szegény magyar nemzet nem akarjuk ezt felfogni.... Másutt kormány, törvényhatóság, egyesek vetekedve sietnek hódolni a képzőművészeteknek és bőven áldoznak a művészet oltárán.... Tizenhárom évi alkotmányos életünk alatt a kormány jóformán semmit sem tett, a törvényhatóságok még ennél is kevesebbet. Végre hosszú vajúdás után megtörtént az első lépés. Budapest főváros polgármesterét, Gerlóczy Károlyt illeti a kezdeményezés dicsősége. Indítványozta: a főváros vegyen fel folyó évi költségvetésébe 4000 frt-ot képzőművészeti célokra és mondja ki a törvényhalóság, hogy ezután minden évben legalább ily összeget költsön a főváros hasonló célokra. Bizony nagyon kis összeg, ha tekintetbe vesszük, mennyit költenek más fővárosok hasonló célokra. De ne legyünk túlkövetelők, elégedjünk meg a kezdettel.... Mindazáltal kijelentjük.... nem leszünk a jövőben túlszerények. Küzdeni fogunk mindaddig, míg az évenkint a képzőművészeti célokra szánt összeg nem lesz arányban a dúsgazdag főváros vagyonával, a főváros képzőművészeti szükségeivel. És e szükségek roppant nagyok. Nézzetek széjjel, főváros atyái, az ország első városában! Hol vannak azok az épületek, emlékek, szobrok, nyilvános kutak, a hazai művészetnek emelt csarnokok, melyek minden nagyobb európai város büszkeségét képezik? Nem érzitek, hogy mily üresek utcáitok, tereitek? ... 4000 frt-ot képzőművészeti célokra! Mit fognak ezzel az összeggel csinálni? ... Egy-két kép, egy mellszobor, többre nem igen futja. A jövőre nézve azt hiszem, rendszert kellene ez ügybe hozni. Mert rendszer nélkül semmire sem megyünk. ... Mi azt hisszük, leghelyesebb volna, ha a főváros egy Budapesthez méltó városházát létesítene. Építtesse azt, az idegenek teljes kizárásával, magyar építészekkel, szobrászati díszítéseit készíttesse magyar szobrászokkal, a festészeti részt pedig bízza magyar festőkre. Emeljen a főváros nyilvános kutakat, festessen a főváros történetéből jeleneteket, vésesse kiváló fiainak szobrait. ... Mindez roppant sok pénzbe kerül, fogják mondani. Bizony sokba! De ez nem is egy évre való programra. Ez 10-15, sőt 20 évre szólhat. ... E rendszer által kettős cél volna elérhető. A főváros szép, díszes épületeket, műtárgyakat nyerne és egyszersmind lendítene a magyar művészeten is. De most csak még 4000 frt van. Üdvözöljük e kis összeget is.... mert példa gyanánt fog szolgálni a többi magyar városnak is ... és hazát fognak nyitni a magyar művészetnek." 2 160
