Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Güntner Péter: Az infrastruktúra kiépítése Sopronban a XIX. század második felében 103-114

helyi viszonyokat is figyelembe véve - azonban nem volt reális. Az elgondolást persze Wosinsky István, a balfi fürdő tulajdonosa támogatta, és évi 40 000 menetjegy elhasználását garantálta! Az elképzelés azonban nem valósulhatott meg, mert az alacsony kihasználtság, a be nem váltott remények miatt maga a vágóhídi szárnyvonal is elég hamar, már 1903-ban megszűnt. ÖSSZEFOGLALÁS A századfordulón az infrastruktúra kiépülése a többi magyar városhoz képest előrehaladott volt Sopronban, hiszen a csatornázás kivételével, beleértve a villamosközlekedést is, az összes városi közmű már működött 1900-ban. Első látásra a városi aktivitás döntő szerepet játszott az infrastruktúra megteremtésében. Annak ellenére, hogy a gáz- és vízműveket a privát tőke építette meg, az első világháború előtt a város a vízműveket, majd utána a gáz- és elektromos műveket megváltotta. A város kezdeményezője volt a vízművek alapításának, és részvényeket is vásárolt. A közművek közül a villamosközlekedés is városi tulajdonba került 1920-ban, mely azonban 1923-ban a veszteséges működés miatt megszűnt.

66 Állítható, hogy Sopron az infrastruktúra építése terén a klasszikus angol modellt követte. Először a magántőke szerepe volt domináns, aztán községesítések zajlottak le. Közelebbről vizsgálva azonban a kérdést, nem kérdőjelezhető meg, hogy a városi feladatvállalás nem volt elegendő. A századvégen Angliában, Németországban vagy az Ausztriához tartozó Csehországban és lengyel területeken is a közművek nagy részét már megváltották, sőt az új beruházásokat többnyire a városok saját maguk valósították meg. A 25 000 feletti cseh és lengyel városokban, egy-két kivételtől eltekintve, a gázműveket eleve a város építette fel vagy az 1890-es évektől kezdve megvásárolták.

67 Hasonlóan a gáziparhoz, az elektromos műveket az 1890-es évektől kezdve döntően a városok alakították ki.

68 Ebben a kontextusban csak Szombathely esete lett volna elfogadható, ahol az erős városi aktivitás révén épült meg az infrastruktúra számos eleme. A szombathelyi fejlesztésekben Éhen Gyulának volt kiemelkedő szerepe, aki a városi modernizációt hirdető propagandista volt. Éhen nézeteit A modern város című könyvében összegezte. Kifejtette, hogy a csatornázás hiánya miatt a városok szennyel és piszokkal teltek meg, melyek a járványos betegségek fő forrásai voltak, mint pl. a kolera és a tífusz.

69 Éppen ezért sürgette a csatomázás megvalósítását és az egészséges ivóvíz biztosítását, a lakások építését, a nyílt terek, pl. a parkok számának növelését, az utcák kövezését, a közvilágítás megteremtését, a közfürdők felállítását, a szegénygondozást, a tűzvédelmet és a városok tisztaságának javítását.

70 Modernizációs programjában a városok játszottak döntő szerepet, konklúziója az volt, hogy városainknak saját erőforrásaik felhasználásával kell a fejlesztéséket megvalósítaniuk. Éhen a város anyagi forrásait felhasználva végrehajtotta a város modernizációját. Erőfeszítéseinek köszönhetően Szombathelyen 1895 és 1902 között vízvezetéket, csatornahálózatot, parkokat alakítottak ki, és utcákat köveztek.

71 Nemcsak Magyarországon volt komoly visszhangja, hanem külföldön, pl. Olaszországban is felfigyeltek Éhen elképzeléseire.

72 Sopronban a város vezetősége nem fordított megfelelő figyelmet a csatornázásra, alig költött valamit kialakítására. A városi tanács a vízművek kivételével nem is gondolt az infrastruktúra saját erőből való kiépítésére, még a közművek fejlesztésére is kevéssé hajlott az 1890-es években. Ez megnyilvánult a csatornázási perekben és a közkutak számának vitájában. A város megvásárolta ugyan a vízműveket 1905-ben, a vásárlás körülményei azonban botrányosnak mondhatók. Erős a gyanú, hogy a tulajdonosok a felmerülő problémák és a szerény profit miatt mindenképpen el akarták adni. A város vezetősége nem figyelt fel az elektromos áramban rejlő lehetőségekre, az elektromos műveket nem akarta saját kezelésben felépíteni. Sőt az engedélyt ugyanannak a cégnek adta ki, amely már a gázszolgáltatást is biztosította, így a céget monopolhelyzetbe hozta. A város pedig a századfordulón milliókat ruházott be más építkezésekbe, pl. laktanyák építésé110