Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Forrai Judit: A budapesti prostitúció szabályozásának kezdetei 93-100

Állandó árucsere alakult ki a kerületek, városok és országok bordélyai között: a kerítőnők, felhajtok rendre szállítottak újabb és újabb lányokat. A lányok rekrutálásának egyik módja az volt, hogy kerítőnők járták a kórházak bujakóros osztályait, s a gyógyulófélben lévő lányokat rábeszélték, hogy lábadozás után bízzák rájuk életüket és szerencséjüket, cserébe jó helyet biztosítanak számukra. Természetesen zömmel a nagyon alacsony osztályokból kikerülő lányok akadtak fenn a kerítők hálóján: olyanok, akiknek kórházi ápolásra nem volt pénzük, az állam viselte gyógyításukat, párna sem jutott a fejük alá. Teljesen kisemmizettek és kiszolgáltatottak voltak, könnyen ráálltak a csábító ajánlatokra. Az 1870-es népszámlálás szerint Pesten 274 bejelentett kéjnő dolgozott,

4 akik közül 42-en idegen származásúak voltak, ebből 38-an Ausztriából érkeztek.

5 A szabályrendelet szerint minden kéjnő megkapta írásban a rendszabályt, azonban a fent említett 274 kéjnő 53%-a (144) analfabéta volt. Érdekes módon az összeírásban szerepel egy 14 éves, engedéllyel rendelkező prostituált akkor, amikor az alsó korhatár a szabályrendelet szerint 17 év volt. A bordélyok adózása két adónemből tevődött össze, egyrészt az állami adóból (á), mely az állami kincstárba ment, másrészt a községi pótlékból (k):

6 Belváros Lipótváros á 2218,03 Összesen k 443,61 Összesen bordélyok száma: 1 Összesen Természetesen a Belvárosban fizették a legmagasabb adót, ahol a bordélyszám 1, ellentétben a Lipótvárossal, ahol egyetlenegy bordély sem működött hivatalosan, viszont a Ferencvárosban ahol a legtöbb bordélyt, szám szerint 15-öt találunk - a befizetett adó a legkevesebb volt. Különböző városrészek különböző fizetési kategóriájú igényeket elégítettek ki szolgáltatásaikkal, a Ferencváros olcsó volt. A községi pótlék jóval alacsonyabb volt, mint az állami adó, amelyből az következik, hogy nem a város nyerészkedett elsősorban a dolgon, hanem az állam. így nem volt érdeke a városnak a szigorú rendeletek betartatása. Az 1870-74 közötti bordélyadó a fővárosban a négyszeresére emelkedett, amely az egyre növekvő és terebélyesedő szexipart jelenti. Ezek az adatok ellentmondanak annak a ténynek, melyet Weisz Dezső fogalmaz meg röpiratában.

7 A fővárosi törvényhatósági képviselő interpellációt nyújtott be, melyben szóvá tette az elszaporodott engedélyek, vagyis a bordélyok és a prostituáltak nagy számát. Válaszában a polgármester helyeslően fogadta az interpellációt, s úgy gondolta, hogy az 1867. törvénycikk határozatait - „mivel végrehajtásuk nem járt kedvező eredménnyel, noha erről több ízben értekezett a főkapitánnyal" - felülbírálják és kiegészítik. A kerületi hivatalos adatok szerint 143 bűnfészek eltávolítását kérték. Ha 143 kéjtanyával több van a 40 megengedettnél, és minden tanyára 3-5 kéjnőt számítunk, akkor a bejelentett 800 kéjnővel ellentétben háromszor annyi dolgozik.

8 Mi lehet az oka a pontatlan statisztikának, illetve annak, hogy az adatok nem felelnek meg a valóságnak? Terézváros Józsefváros Ferencváros 180,93 3619,00 317,25 63,45 69,86 278 607 Ft 392 55 729,00 Ft 3 2 15 21 97