Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Forrai Judit: A budapesti prostitúció szabályozásának kezdetei 93-100

Az elhallgatott, be nem vallott jövedelem, a feketepiac, a titkos kéjelgés. A gyakorlatban oly gyakran megvalósuló érdek-összefonódást nyomon követhetjük a hatalmi visszaélésekben, ugyanis a hatóság ellenőrző jogánál fogva és a keleti baksisrendszer szerint érvényesítette különböző szinten és különböző áron a hatalmát, engedélyező vagy tiltó lehetőségeit. Elfogadott tény volt, hogy a „szegény poroszló" - a kerületi rendőrbiztos - szívesen megiszik egy pohár grogot vagy pálinkát ingyen, és szívesebben fogad el 10-15 krajcár borravalót, mintsem hogy bekísérjen egy kéjhölgyet. Az ellenőrzéssel megbízott tisztviselők a kerítők által adott jövédelemkiegészítés miatt új „intézetek" felállítását nem akadályozták. A háziurak vélt vagy valós erkölcsi aggodalmának eloszlatásáért jóval több bért fizettetnek a bordély bérlőkkel. Ezért fordulhatott elő, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a legtöbb házát bordélyosoknak adta ki. „Tagadhatatlanul élénk forgalmú a Sugárút, a Neptunfürdő és a 18-21 számú házak főbordélya: a Fővárosi Közmunkák Tanácsáé. A Két szerecsen utcának minden boltjában a prostitúció települt meg. Azok közül csak a 21., 31., 33., 35., 42. számúakat említem fel, melyek tulajdonosai ismét a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A Révay utcában 2. sz. alatt, és még sorolhatnám, mondja felháborodottan Weisz Dezső, „hiszen ezeket a kisajátított házakat a tanács az adófizető polgárok közcélokra összegyűjtött pénzéből vette". A hatalom egyrészről látszólag elítélte az erkölcstelenséget, más részről azonban csak az érdekelte, hogy az adók hiánytalanul befolyjanak, hogy miféle üzleti haszonból, az mindegy volt. A nyilvánosságra került botrányokat éppen ezért elsimították, s minden maradt a régiben. Abárcák kiadása korlátlan a rendőrségen, és a papírok hitelessége is hagy némi kétséget. „Csalás az egyik oldalon, de a másikat sem kell félteni. A bárcák kiváltása kötelező, de ki tudja ellenőrizni, hogy bemutatáskor „Fáninak, Pepinek, Nettinek vagy N. asszonynak hívják-e az illetőt. A lány felmutatta a bárcát s azzal passiert." A hatalommal való visszaélések legpregnánsabb példája a főkapitány, Thaisz Elek pere, aki lelkiismeretesen kívánta megismerni a reá bízott területet, többek között a kéjelgést, bordélyt, az ezzel kapcsolatos éjszakai életet. Kinevezése után (1869) sorra járta a pesti éjszaka különféle szórakozóhelyeit, mígnem Linzer Antal „tánciskolájában" megismerkedett a tulajdonos feleségével, Linzernével, Reich Fannyval, aki akkor kasszírnő volt férje kétes hírű tánctanodájában.

9 Rövid időn belül a szépséges és kacér Linzeméből Thaiszné lett. De a volt Linzer család és Linzer leánytestvére, Weinbergerné kellemetlenné vált a főkapitány számára. Linzert nagyon rövid úton félreállította, hiszen rendelkezésére állt a főkapitányi eszköztár, ám felesége volt rokonságát nehezebb volt elsöpörni, hogy ne zavarjanak és ne emlékeztessék állandóan a főkapitányt korruptságára és arra, hogy az erkölcsrendészeti ügyeket a felesége jó terepismereti információi szerint rendezi. Felesége exsógorát, Weinberger Adolfot egyenesen a megélhetésétől akarta megfosztani. Weinberger kávéháza, mint ebben az időben minden éjszakai hely, csak meghatározott ideig lehetett nyitva. Azonban a tulajdonosnak - vendégköre igénye szerint -, ha tovább kívánt nyitva tartani, záróraengedélyt kellett kérnie. Weinberger addigi működése alatt, míg nem volt a főkapitány útjában, több mint 110 engedélyt kért, de egy hirtelen ellenőrzés alkalmával az engedélyek vélt hiánya miatt egymást követő napokon 20, 30, 40 forint bírságot és fogságbüntetést szabott ki rá a főkapitány, annak ellenére, hogy a panaszos a hivatali utat betartva a főpolgármester vizsgálatát kérte az ügyben. Az utóbbi utasította a kapitányt, hogy a városi tanácshoz terjessze be jelentését, a büntetést pedig függessze fel. A főkapitány azonban nem engedelmeskedett hivatali elöljárójának.

10 Hamis tanúkat állított, vagyonbiztonság elleni intézkedéseket foganatosíttatott, hogy elérje célját." A főügyészi vádirat összegzése szerint a főkapitány törvényhatósági jogát és hatalmát „elmellőzte", megsértette, a városi tanács és a főpolgármester mint törvényes felsőbbség határozatainak nem engedelmeskedett, hivatali jogán és hatalmán túlterjeszkedett, hivatali hatalmával visszaélt, a városi 98